Szemző Zsófia
1982, Budapest
Szemző Zsófia gondolkodását antropológiai szemlélet jellemzi, művészete a társadalomtudományos érdeklődés és a mágikus gondolkodás sajátos ötvözete. Kifejezetten jellemző rá a műfaji és médiumbeli sokszínűség: rajzokat, akvarelleket, kollázsokat, fotókat és videókat, agyag- és porcelánobjekteket, térinstallációkat készít, de efemer projektek és részvételi munkák is helyet kapnak az életműben.
Ami közös a művekben, az egyfajta állandó szintéziskeresés. A köztesség foglalkoztatja a történelembe vetettség, a kollektív társadalmi tapasztalatok és a személyes megélés között, hasonlóságok és különbségek találkozási pontjait keresi. A „világ dolgaival” egyszerre játékosan és komolyan foglalkozik, de szemléletére, a világhoz való viszonyulására minden esetben egy optimista, bizakodó, megoldáskereső attitűd jellemző.
Témái köre is hasonlóan változatos. Gyakran foglalkozik olyan konkrét társadalmi problémákkal, mint a migráció, a kelet-európai identitások, a gazdasági egyenlőtlenségek – ezekre műveiben valamilyen elméleti alternatívát, vagy kreatív inspirációt, víziót javasol, utakat keres a személyes tapasztalatok kiinduló építkezéshez. Elvont témáit sokszor esettanulmányként kiragadott valós jelenségeken keresztül bontja ki. Konkrét és átvitt értelemben is jellemző munkáira a háttérnélküliség, az emberek, természeti képződmények, állatok, növények és tárgyak kiragadottsága, azok új kontextusokba helyezése.
Régóta foglalkoztatják az elrontott, kibillent szituációk, a használhatatlanná vált tárgyak, a javíthatóság, a hiba, a veszély és a kockázat, ahogy a bizonyosság és a bizonytalanság, az otthon kérdése is. Érdekli őt ember és természet kapcsolata, a természetben végbemenő változások és entrópiák. Foglalkozik az együttélés, a közösségek jelenségével – azzal, hogy mi a közös az emberekben és mi az, ami elválasztja őket egymástól, legyenek azok konkrét népcsoportok, nemzetek, vagy éppen egy meghatározhatatlan, képzeletbeli kultúra.
