SZEMZŐ ZSÓFIA: A KONTINENSEK ELFELEJTÉSE
SZEMZŐ ZSÓFIA: A KONTINENSEK ELFELEJTÉSE
2014. február 6. – 2014. március 7.
Szemző Zsófiát egyrészt a realitás aktuális szociális, társadalmi, gazdasági, globális, ökológiai kérdései foglalkoztatják, amelyeknek kifejeződése sokszor efemer vagy rajzos, fotókkal, szövegekkel kísért helyspecifikus installációk formájában történik meg; másrészt valóságon túli, asszociációs mezőben is gondolkozik, amely terület szürrealisztikus rajzokban tárgyiasul. A sokoldalú alkotó, figyelme olykor általános életfilozófiai kérdésekre fókuszál, s a humánum oldaláról közelíti meg saját identitását, máskor mindezt szélesebb összefüggésbe helyezi.
Az Inda Galériában ezúttal három téma köré rendeződnek a művek: A kontinensek elfelejtése, Mindenki nyer!, és Kő kövön marad. Színre szín, számra szám.
A művész az európai ember reneszánsz kori „felfedezéseit” helyezi revízió alá. Kritikával illeti, amiért nem ismerte fel, hogy addigi ismereteit éppen gyarapíthatná, s ehelyett az addig nem létezőnek hitt, de számos oldalról nézve előremutató kultúrákat fejletlenebbnek és átalakítandónak tekintette. Amikor felfedezte Afrikát, Amerikát, Polinéziát stb., az ott élőket minden szempontból a saját képére próbálta formálni, a hiedelmeitől az életmódjáig, a lehető legerőszakosabb módszerekkel. A kolonizáció időszakában az egész világ térképét átrajzolták, számos természeti népet leigáztak, vagy leradíroztak. A nagy katasztrófák csak a Föld felszínét tarolták le, de a „civilizált” ember hatalmat akart és szerzett, azzal, hogy a Föld „vadnak” titulált kultúráit leigázta. Azóta is a Föld alapvető erőforrásait aknázza ki és éli fel, újratermelés nélkül.
Az emberiség reakciója lehetne, a felismerést követően, az ökológiai gazdálkodás, a fogyasztásminimalizálás, az újrafelhasználás, a fenntartható fejlődés ösztönzése, a születésszabályozás. A kommunikációs eszközök általánossá válásával a hasznos információ robbanásszerűen terjed, s globálisan határozza meg az ember eddigi viszonyát a világhoz. Azonban még a minőségi élet iránti vágy nem váltotta le a mennyiségi fejlődést. Az ember a többet-nagyobbat elv szerint él. A gazdasági növekedés folytonos vágya a fogyasztást is exponenciálisan maga után húzza, s az alternatív minimál-megoldások így háttérben és kisebbségben maradnak. A tudás felhalmozása és gyors elérhetősége a vártnál sokkal lassabban mozdítja meg a közgondolkodást, a fogyasztási szokásokat, a felesleges felhalmozás mértékét.
Az eddigi szokásaink megváltoztatása, a hagyományos gondolkodásból való kimozdulás, a tudomány innovatív használata hozzásegítene a fenntarthatóság megvalósításához – mondja Szemző Zsófia, ha tudatosan alkalmaznánk az energiát természetes formájában (napkollektor, a föld belső hője stb). Az anyagok halmazállapot-változásaikor felszabaduló energiákat a meglévő körülmények között hasznosítanánk, az adott helyen, vagy ha a természet ciklikusságát kihasználva alternatív életformákat alakítanánk ki a magunk számára.
Szemző Zsófia gondolkodása egyrészt szinkronba állítható a japán animációs filmek humánus, jó értelemben moralizáló azon csoportjaival, amelyek szürrealisztikusan, erős vizuális effektekkel a Föld megmentésére irányuló harcos gondolatokat közvetítenek, de képi világában merőben eltér azoktól, s egyedi, felismerhető stílust tudhat magáénak. Másrészt felfedezhető képeiben a magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású alkotójának, Bálint Endrének kollázsszerűen építkező, realitáson túli módszere is, hangsúlyozva, hogy ez a képi minta az utóbbi években a kortárs képzőművészet egyik legaktuálisabb kifejezési képletévé vált.
A kiállításon megjelenő, erősen asszociatív gondolati halmazok egymást áthatva, megerősítve jelennek meg, szabad értelmezési területet hagyva a látogatónak.
Muladi Brigitta
