Uray-Szépfalvi Ágnes
1965, Budapest
Uray-Szépfalvi Ágnes művészete a női lét, illetve a női-férfi kapcsolatok viszonyrendszerének, a szembenálló, mégis egymást kiegészítő erők dinamikájának megfigyelése köré szerveződik. Képeinek főszereplői általában nők, akik különféle, tradicionális vagy éppen szokatlan, egzotikus szerepkörökben jelennek meg: mint barátnő, menyasszony, oroszlánszelídítő, szerető, csábító, anya. Archetipikus élethelyzeteket, jeleneteket ábrázol, amelyek megjelenítéséhez a kiindulópontot túlnyomórészt a populáris kultúra vizuális világában találja meg: leggyakrabban filmes állóképek alapján dolgozik, melyeket rá jellemző stílusban fest meg, gyakran átdolgozva az eredeti képek egyes részleteit. Kompozíciós megoldásaiban és festői eszközhasználatában szándékosan idézi meg a 17–18. századi akadémikus festészetet, vagy éppen visszanyúl a portréfestészet hagyományaihoz, a biblikus, szakrális témák toposzaihoz. Érzelmek, vágyak széles skáláját ábrázolja – a patetikus mesterkéltség és a finom érzelmi árnyalatok megjelenítése egyaránt jellemzik képeit. A nézőt elbizonytalanító, gyakran nem egyértelműen azonosítható arckifejezések, az eltúlzott gesztusok árnyalják, vagy akár megkérdőjelezik a tradicionális nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat.
A 90-es évek magyar kortárs művészetének kiemelkedő alkotásai közé tartoznak Nemes Csabával közösen készített Storyboardjai. A filmkészítés során alkalmazott műfajból inspirálódó, szöveges elemekkel kiegészülő grafikáksorozatok az újhullámos filmek kísérletező attitűdjét és montázstechnikai eszköztárát használják, az adott kor és társadalom problémáit dolgozzák fel, hol drámai, hol ironikus hangvételben. Uray-Szépfalvi művészetének kiemelt témája az identitás kérdésköre: említésre méltó 1995-ös szerepjáték-projektje, mely során a rejtélyes, fiktív nőalak, Monique L. karaktere mögé bújva reflektált a művészi önazonosság, a szerzőiség, a társadalmi és művészszerepek különböző aspektusaira.
Újabban a „rossz” rajzok filozófiája és a sprezzatura (tudatos, tervezett könnyedség) művészi eszméje iránti érdeklődése vált hangsúlyossá. A rajzain és festményein – legyen szó macskaskiccekről, gyermekportrékról vagy balatoni naplementékről – megjelenő szándékosan egyszerű vagy annak tűnő megoldások az alkotói szabadság, az öröm, a játékosság, a tökéletesség eléréséért folytatott küzdelem elengedésének kifejezési formáivá válnak – ahogyan ő maga megfogalmazta: „A létezés diadalát akarom megfesteni. Szabadságra vágyom: a fényre és a ragyogásra.”
Uray-Szépfalvi Ágnes 1990-ben a Képzőművészeti Főiskola festő szakán diplomázott Sváby Lajos, Kokas Ignác és Dienes Gábor tanítványaként. 1999-ben az After the Wall című, stockholmi Moderna Museetben megrendezett, Kelet-Európát felvonultató kiállításon, 2006-ban a Kunsthalle der Hypo-Kulturstiftung München nagy lélegzetvételű figurális kiállításán, a Zurück zur Figur tárlaton szerepelt. A budapesti Ludwig Múzeum 2003-ban önálló kiállítást rendezett számára. Festményei bekerültek többek között a Moderna Museet gyűjteményébe, a The National Museum of Art Osakába és a Michael Ringier gyűjteménybe, illetve számos magyar és német magángyűjteménybe. Számos elismerésben részesült: 1998-ban Bonn város ösztöndíját, 1999 és 2002 között a Derkovits-ösztöndíjat, 2000-ben a Smohay díjat, 2022-ben a Galyasi Miklós-nívódíjat nyerte el, 2003-ban pedig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 2024- ben Munkácsy-díjat kapott.
.jpg)
