Feltételes jelen - Párizsi Magyar Intézet
Négy galéria (acb – INDA – Videospace – VILTIN) közös kiállítása a Párizsi Magyar Intézetben.
- október 25. – december 9.
Megnyitó: 2009. október 24. (szombat) 16-20 óra
Megnyitja: Jennifer Flay, a FIAC mûvészeti igazgatója
A részt vevõ mûvészek:
acb: Szarka Péter, Halász Péter INDA: Jovián György, Koronczi Endre, Szemzõ Zsófia, Szépfalvi Ágnes Videospace: Németh Hajnal, Sugár János, Szabó Eszter VILTIN: Asztalos Zsolt, Barakonyi Szabolcs, Surányi Miklós
A „Feltételes jelen” kiállítás koncepciója
A kortárs mûvészeket alapvetõen a jelen idejû történések foglalkoztatják, melyek reakciójaként az örökkévalóságnak dolgoznak. A mindennapi életben, a jelen idõben folyamatos a változás: Ausztriában átlagosan 9,2 év után válik el egy házaspár. Egy friss diplomás angol életében átlagosan tizenkétszer fog munkahelyet váltani, abból háromszor alapvetõ új dolgokkal foglalkozni (1). A Földet körül menetrendszerinti légi járatokkal másfélnap alatt lehet körbeutazni, s az interneten percenként több 10 000 új weboldal jelenik meg (4). A folyamatos átalakulások eredményeként gyengül a szociális összetartozás érzése. Ha elsõ ránézésre az individualitás szerepe növekszik is, a változások valódi hatása valójában az identitás elvesztése. A személyes kommunikáció helyett fontos szerepet kap a globális média és az üzletláncok: s ezek veszik át személyiségünk formálását. Ennek következménye, hogy egyre egyformábbak leszünk, s ez nem közösséget jelent, hanem arctalanságot, behelyettesíthetõséget, uniformizálást. A mûvész ebben a folyamatban egy antiglobalista attitûdöt képvisel, és megállítja az eseményeket. A környezetében észrevett személyiség torzító történések helyett gyakran a privát életéhez nyúl − még ha az oly szoros része is a tágabb társadalomnak −, és a személyesség terén keresztül fogalmazza meg a maga globalizmus elleni álláspontját. Pillanatképekbõl egyéni pillanatokat készít, a folyamatokat képekbe, fotókba, mozgóképekbe sûríti. Érzékeny megfigyeléseivel identitásokat fedez fel, és új lehetséges identitás típusokat fogalmaz meg.
A „Feltételes jelen” kiállítás anyagának, mûvészei összeállításának fõ kérdése az volt, hogyan lehet a mûvészetnek ezt az elkötelezettségét közvetíteni. A kiállítást szervezõk − a négy galéria: az acb−INDA−Videospace−VILTIN − a jelen és az idõtlen szembeállítását a sokoldalúsággal és a különbözõ kifejezésmódok párhuzamba állításával érzékeltetik. Az eltérõ médiumok, a különbözõ generációk és szemléletek mind annak a bizonyítékai, hogy a mûalkotás univerzalitása a pillanatnyi „Zeitgeist”-ben a változáson és a megélt pillanatokon keresztül érvényesül.
(1) számok: EU komisszió 2004. (4) DER SPIEGEL 33/2009, 2009. 08. 10., 68. oldal
acb Galéria Szarka Péter az utóbbi években a számítógépet, valamint a Durst Lambda nyomtatási technikát használta, s ezek jóvoltából különösen részletgazdag, kiváló színmélységû, látványos formátumú printeket alkotott. A „háromdimenziós” (3D) szoftverek alkalmazásával nem az optikai képalkotást − tehát a kamerát − helyettesítõ technikát kívánt használni. E programokat virtuális terek szerkesztésére, színek és felületek meghatározására, fények és árnyékok szerkesztésére fejlesztették ki. Szarka ezeket a programokat mint a festészeti képalkotásra alkalmas technikát fogja fel. Témái tájak, enteriõrök, csendéletek. Mûvei érintik a design, a média és a tömegkultúra kérdéseit, és fel is használják azok képi világát. A kiállításra szánt két mûve (Bank, Bátor kismadár) a napjaink emberét körülvevõ mesterséges környezetet ábrázolják, az alkalmazott mediumból, illetve a képi látványból fakadó többszörös oda-visszautalásokkal.
Halász Péter mûvei szintén gyakran merítenek a kortárs környezeti- és tárgykultúra területérõl, amely újra és újra alkalmat ad arra, hogy gondolatokat ébresszen az ember és teremtett környezete viszonyával kapcsolatban. A kiállításra szánt két objekt is korunk emblematikus eszközeit választja alapanyagául: a neont, az üveget, a számítógép tartozékait. A Fénysátor nyilvánvaló építészeti és mûvészettörténeti vonatkozásai mellett az illúziónak a vizuális kultúrában betöltött szerepére utal. Partíció címû munkájában a múlt és a jelen, a szakrális és a profán ütközik a formai megfelelések apropóján.
INDA Galéria Jovián György: A posztkulturális jelenben a hagyományos értékrendek felbomlására, a viszonyítási pontok elvesztésére a mûvész egy saját maga alkotta renddel válaszol. Megõrzi, de maga számára aktualizálja a hagyományos festészet gyakorlatát, szigorú következetességgel, napi rendszerességgel fest, ebben találja meg az állandóságot. Legújabb munkáiban megfogalmazódnak a világon zajló sokirányú (szociális, politikai, ökológiai, kulturális) válságszituáció keltette változások negatív hatásai is. Legújabb sorozatában az ember mindennapjainak „mellékterméke”, a szemét jelenik meg, mint a „földet” beborító új anyag. A lépcsõ (2008-2009) címû mûvén egy alvó hajléktalant − mûvészetében ritka alkalmakkor visszatérõ emberalakot − ábrázol, számkivetetten, az utcán heverve, alig megkülönböztetve egy szemétkupactól. A történet összeért, a festõ az egykori éltetõ mitikus, szakrális közeg helyett most egy rideg, az embert magából kitaszító várost fest fel, sötét, szürkés, barnás tónusokkal. A „Szép új világ” képe riasztóbb, mint valaha.
Koronczi Endre fotósorozatainak, videomunkáinak témái gyakran olyan egyszerû, az életünket meghatározó alapvetõ fogalmak és érzelmek, jelenségek, amelyek beépültek a hétköznapjainkba, éppen ezért aligha gondolkodunk el rajtuk. Ezeket: emberek közötti viszonyokat (a barátság, a szerelem, az ellenségkép), állapotokat (az alvás), tárgyak és természeti jelenségek egymásra hatását vagy átalakulását (a szél, a tenger hullámai) a legkülönbözõbb eszközökkel járta körül. Újra és újra visszatért már elemzett kérdésekhez azért, hogy azokat évek múlva, egy más életkorban újraértelmezze. Az itt látható videomunkája humoros formában mutatja be a vasárnapi apukák viszonyát gyermekeikhez. Ezeknek a hasonló eseményeknek az összevetése azért tanulságos, mert így kiderül, például: az érzelmek meghatározta kategóriáinkat milyen egyéni, sajátságos, vagy általánosítható összefüggések szövik át, és irányítják.
Szemzõ Zsófia médiamûvészként a legkülönbözõbb mûfajokban alkot, készít akvarelleket, rajzokat, mûvészkönyveket, animációkat, fotózik és filmez. Most az utcán megszólított, vagy ismerõsök által ajánlott, számára idegen nõkkel meséltet el egy általuk érdekesnek tartott, velük megtörtént eseményt, amelyet a kamera elõtt mondanak el. A beszéltetett nõk a legkülönbözõbb országok lakói, Párizsban átutazóban vannak, vagy munkát találtak. A kommunikáció ezen módja azért figyelemre méltó, mert a nézõ is bevonódik egy pillanatra egy idegen életébe, részesévé válik a kitárulkozó pillanatnak, a megszólalók alkalmi barátjává válik.
Szépfalvi Ágnes festett-rajzolt képeinek speciális témája a nõi szépség, a nõi szerepek, s a párkapcsolatok összefüggései. A szimbolikus történetbe ágyazott férfi-nõ viszony a fikció és valóság, vagy a filmek narratív képkockái, a saját életének történeteivel olvad egybe. A kiállított rajzok ezúttal is saját és talált fotók, önportrék, családtagok, barátok vagy színésznõk képmásai. A vágyott szépség ábrázolása, a harmonikusan megrajzolt, de feszültséggel telített kép egy olyan távolságot teremt a nézõ és az ábrázolt között, amelyben a szubjektum, a személyiség csupán egy fiktív szerepjáték részének tûnik, és hogy ennek a melodramatikus szerepjátéknak mi köze a valósághoz, azt mindannyian a saját életünk folyásában érezzük.
Videospace Galéria Szabó Eszter: Emberek. Animációk, melyekben antihõsök avanzsálnak hõsökké. Az emberi esendõséget, a hétköznapi élet „kis kínjait”, az emberek vágyait, ezek eredetét és lenyomatait láthatjuk akvarellekbõl megelevenedve.
Németh Hajnal: Air Out. A videó kezdetén J. S. Bach „Air” címû orgonadarabjának elõadását halljuk, miközben a zenei elõadó hátát látjuk egészen közeli felvételrõl. Ahogy a kamera kinyit, és a zenész egy mozdulattal kikapcsolja az orgona levegõpumpájának motorját, a zenedarab szétesik, és fokozatosan átalakul a klaviatúra és a pedálok ritmikus, késõbb csendben végzõdõ zajává. Észrevesszük, hogy a már teljes alakban látható orgonista − elõadásának vonagló mozdulatai által − egy, a gigantikus hangszerhez tartozó, élettelen babára hasonlít.
Sugár János: Ismeri a módszeremet? A videó szüzséje meglehetõsen redukált, egy cselekménysorra fókuszál: egy cirkuszi késdobáló jön be a képbe, felsegíti segédjét a halálkerékre, a nõ elhelyezkedik, a késdobáló koncentrál és céloz, majd kikerül a képbõl. Egyetlen snittet látunk vágás nélkül. A késdobáló legkockázatosabb mutatványa pillanatok alatt lezajlik. Miben is áll módszerének lényege? A kockázatot mi demonstrálhatná jobban, mint egy mozgó célpont? Míg a nézõ szemszögébõl a cselekmény dramaturgiai csúcspontja az egymás után célba érõ kések látványa, addig a késdobáló részérõl abban a pillanatban már minden eldõlt, amikor a ritmusra ráhangolódva elhajítja a késeket. Amikor céloz, a célpont még nincsen ott, a mozgó tárgy mintegy beéri virtuális célpontját. (Tarczali Andrea: Figyelemcsapda, Balkon 04/03)
VILTIN Galéria Asztalos Zsolt: Repeat. Fotósorozat, amely az internetrõl leszedett privát fotóalbumok képeit veszi alapul, és ezeket digitálisan tovább dolgozva egyfajta környezetismétléseket, duplikálásokat hoz létre. A befogadó elõször nem, de késõbb felismeri a zavarba ejtõ identitás-torzítási kísérletet, de szimulakrumokként is kezelhetõek. Asztalos legújabb sorozata egy valószínûtlen világ valóságkísérletét mutatja be. Az anyag egy idõben több helyen való megjelenési formája régóta foglalkoztatja a fizikusokat, és most Asztalos Zsolt is e kérdéshez nyúlt. Amit látunk, az a valóság, avagy annak a tükörképe, analógiája. Ezen gondolatsor illusztrálására a térbeli ismétlõdés és a szimmetrikus tükrözés eszközét használta. A látható világunkban tökéletes szimmetria nem létezik, vagyis az általa ábrázolt szimmetrikus képek nem valóságosak, hanem emberi értelemben véve természetfelettiségre utalnak.
Barakonyi Szabolcs: Tébánya. Ez a sorozat egy valaha jobb idõket megélt bányaváros mûködõképes jövõképpel nem rendelkezõ fiataljainak portréját mutatja be. A fiatalok, akik 2007-ben lettek nagykorúak, a rendszerváltás hajnalán utolsóként születtek meg egy sajátos kelet-európai képzõdményben, a kommunista iparvárosban. Ezek a városok a rendszer kirakatai voltak, mint a megalomán tervgazdaság mementói hirdették a proletariátus abszolútnak hazudott hatalmát. A tinédzserek szülei sokszor munkanélküliek, és az iskola után már õket sem hívja senki és semmi. E településekre az 50-es években tízezerszám költöztették az embereket, biztos jövõt ígérve. A mostani fiatalok a régi világ díszletei között téblábolnak céltalanul. Tágabb hazájuk már az egyén és a piac szabadságát biztosító Európai Unió, szûkebb hazájuk viszont a meddõhányó és a rozsdálló gyár. A történelem tévedése százezreknek hagyott funkciójukat vesztett városokat Kelet- és Közép-Európában. A fiatalok élete e településeken egyszerre megindító és groteszk. A csapdába esett sorsok szívszorítók, és emlékeztetnek, hogy mennyi múlik azon, hogy ki melyik kilométerkõ közelében született. Messzirõl nézve pedig abszurdnak tûnik, ahogy a nyugati divatot és értékeket követõ srácok megpróbálnak normálisan élni egy szabadságot és racionalitást tagadó rendszer rothadó kellékei között.
Surányi Miklós: Közös képek. Surányi legutóbbi sorozatával a magyar mûvészeti élet egy fiktív csoportosulását mutatja be. Egy olyan közösségrõl beszél mûvészeti csoportként, mely részleteiben mutat ugyan kapcsolatokat, azonban az összetartozás virtuális. Az Angel Judit kurátor által inspirált fotósorozat valóságosként dokumentál egy csoportot, annak tagjait és életterének részleteit, oly koherenciát sugallva, hogy az akár létezhetne is. A csoport, képeken keresztül történõ bemutatása tehát többszörösen is fikciós jellegû, amihez további fikciós réteget adott a mûvészek reflexiója a tagok összetételére és egymás képeire vonatkozóan. Ez a csoport nem egy klasszikus mûvészeti group, hanem inkább egy barátságon alapuló közös gondolkodású „szubkultúra”, akik közös mûveket nem igazán hoznak létre, de önzetlenül segítik egymás munkáját. Surányi, figyelve a fotó, mint dokumentációs eszköz erejére, úgy fényképezi modelljeit, tárgyait, hogy azok a fényképeknek köszönhetõen hagynak nyomot; ezek által szilárdítják meg a közösség határait, és az emberek benne elfoglalt helyeit. A portréit prekoncepciók nélkül, frontálisan semleges fényben, az õket összekötõ környezetben fotózza le. Beállításait a közösség tagja által modellálja mindaddig, amíg úgy nem érzi, hogy a kép megfelelõ, a legjellemzõbb.
FIAC 2009 részvétel - Szabó Ádám
Az Inda Galéria Szabó Ádám alkotásaival 2009. október 22-25. között részt vesz a FIAC Nemzetközi Kortárs Művészeti Vásáron.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Cour Carrée du Louvre csarnokban az A21-es pavilonban!
Programunkat az NKA támogatásával valósítjuk meg.
Nyitott versest Pallag Zoltánnal
A 2009. február 12-i vendég
PALLAG Zoltán
Házigazda: GYUKICS Gábor
Zene: MÓSER Ádám (harmonika)
Az Inda Galéria és a Szépírók Társasága közös rendezvénye
Cím: Inda Galéria, Bp., VI. ker., Király utca 34. II em. Kezdés este 6-kor. A belépés ingyenes.
A nyitott vers-felolvasóest abban különbözik a hagyományos irodalmi rendezvényektõl, hogy a hallgatóság vállalkozó kedvû tagjai is megosztják a közönséggel szövegeiket. A mûfaj Amerikában alakult ki Jack Kerouac költõ és David Amram zenész véletlen találkozása alkalmával. A költõ versét egy New-York-i kávéházban olyan hangosan és beleéléssel olvasta fel, hogy egy másik vendég is kedvet kapott a versének felolvasására a kávéház vendégei elõtt Amram zenei kíséretével. A San Franciscó-i Triest Kávéházban Allen Ginsberg és barátai az 1950-es évek közepén számos impromtu felolvasást tartottak. Az elmúlt fél évszázadban nyitott versestet a világ szinte minden szegletében rendeztek már. Magyarországon Gyukics Gábor kezdte el a nyitott estek szervezését 2000-ben. Ez idáig 11 város különbözõ intézményeiben (könyvtár, könyvesbolt, múzeum, galéria, kultúrház, kávézó, kocsma) 67 költõ részvételével közel száz estet tartottak.
Ünnepi nyitva tartás
A galéria 2009. december 24. és 2010. január 4. között zárva tart.
Boldog ünnepeket és sikeres új évet kívánunk minden kedves látogatónknak!
Galériák Éjszakája
A Budapest Art Fair antik + kortárs kiállítás és vásár (budapestartfair.com) alkalmával 23 budapesti kortárs kereskedelmi magángaléria különleges esti nyitva tartással várja a látogatókat. Az Inda Galéria szeretettel vár minden érdeklődőt november 21-én, szombaton, 18 és 22 óra között!
A GALÉRIÁK ÉJSZAKÁJA (GALLERY NIGHT) célja a más, mûvészeti vásárokat rendezõ városokhoz hasonlóan a helyi galériák bemutatkozása.
Budapesten ma közel harminc kortárs galéria mûködik, melyek a kortárs mûvészeti intézmények mellett, igen jelentõs részt, áldozatot vállalnak a hazai kortárs mûvészet népszerûsítésében, és, ami a legfontosabb, a mûvészek karrierjének következetes, hosszú távú építésében.
Örvendetes, hogy − többek között − a Visitors Program eredményeként, és az NKA támogatása mellett, a magángalériák anyagi vállalásának jóvoltából már az idén is számottevõ sikereket könyvelhet el a kortárs mûvészeti szcéna a nemzetközi megjelenések terén.
Kortárs amerikai művészet - Sturcz János előadása
SAJNÁLJUK, DE A MA ESTÉRE MEGHIRDETETT ELŐADÁS BETEGSÉG MIATT ELMARAD!! KÖSZÖNJÜK A MEGÉRTÉST!
Bevezetés a 21. század egyetemes mûvészetébe - képzõmûvészet a második világháború után
Az Inda Galéria elindított egy – tervei szerint – két éves elõadássorozatot, amely Székesfehérváron a Városi Képtár – Deák Gyûjteményben tavaly lezajlott szabadegyetemi elõadások némileg módosított adaptációja.
A június 17-i elõadás témája: Kortárs amerikai mûvészet
Elõadó: Sturcz János
Kezdés: 18 órakor
Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!
Ünnepi nyitva tartás
A galéria 2008. december 24. és 2009. január 1. között zárva tart.
Boldog ünnepeket és sikeres új évet kívánunk minden kedves látogatónknak!
Médiaművészet és interaktivitás - Szegedy-Maszák Zoltán előadása
Az Inda Galéria folytatja azt a – tervei szerint – két éves elõadássorozatot, amely Székesfehérváron a Városi Képtár–Deák Gyûjteményben tavaly lezajlott szabadegyetemi elõadások némileg módosított adaptációja.
A mai elõadás témája: Médiamûvészet és interaktivitásElõadó: Szegedy-Maszák Zoltán
Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!
Szabó Ádám szobrászművész AICA Kortárs Művészeti Díjat kapott
Örömmel tudatjuk, hogy Szabó Ádám szobrászművész az Inda Galériában 2008. június 26. és július 18. között megrendezett Svédasztal című kiállításon nyújtott művészeti teljesítményéért a Művész kategóriában elnyerte az AICA Kortárs Művészeti Díjat.
Kortárs ékszerek gyűjtése - Spengler Katalin előadása
Bevezetés a 21. század egyetemes művészetébe; képzőművészet a második világháború után
Az Inda Galéria folytatja azt a – tervei szerint – két éves elõadássorozatot, amely Székesfehérváron a Városi Képtár–Deák Gyûjteményben tavaly lezajlott szabadegyetemi elõadások némileg módosított adaptációja.
A mai elõadás témája: Kortárs ékszerek gyûjtéseElõadó: Spengler Katalin
Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!