Opening hours during the holiday-times — Seasons Greetings
We Wish a Merry Christmas, and a Happy New Year to our friends and visitors!
24 December 2010 - 4 January 2011 the gallery is closed.
Ádám Szabó sculptor is in VoltaNY 2009
We are pleased to announce that Ádám Szabó, artist of the Inda Gallery, was also invited to the exhibition of the New York VoltaNY contemporary art fair taking place from March 4th -March 9th.
Szabó Ádám szobrászművész a VoltaNY 2010 képzőművészeti vásár kiállításán
Örömmel értesítjük önöket, hogy az Inda Galéria művésze, Szabó Ádám szobrász is meghívást kapott a 2010. március 4. és 9. között megrendezendő New York-i VoltaNY kortárs képzőművészeti vásár kiállítására.
Mission Possible
Következő kiállításunk, Ferenczy Zsolt tárlata június 3-án (csütörtökön) 18 órakor nyílik.
Az Inda Galéria újra a Viennafairen - 2010
KEDVES LÁTOGATÓINK! KEDVES BARÁTAINK!
ÖRÖMMEL TUDATJUK, HOGY AZ INDA GALÉRIA 2010. MÁJUS 6. ÉS 9. KÖZÖTT RÉSZT VESZ A VIENNAFAIR NEMZETKÖZI KÉPZŐMŰVÉSZETI VÁSÁRON.
AZ INDA STANDJÁN SZEMZŐ ZSÓFIA ÉS KAMEN STOYANOV KIÁLLÍTÁSA LÁTHATÓ.
MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK!
Az Inda Galéria a ViennaFair 2009 nemzetközi képzőművészeti vásáron
KEDVES LÁTOGATÓINK! KEDVES BARÁTAINK!
ÖRÖMMEL TUDATJUK, HOGY AZ INDA GALÉRIA 2009. MÁJUS 7. ÉS 10. KÖZÖTT RÉSZT VESZ A VIENNAFAIR NEMZETKÖZI KÉPZŐMŰVÉSZETI VÁSÁRON, MELYRE A VISITORS PROGRAM KERETÉBEN BUDAPESTRE LÁTOGATÓ MŰVÉSZETI VEZETŐK JAVASLATA ALAPJÁN KAPOTT MEGHÍVÁST.
AZ INDA STANDJÁN CSONTÓ LAJOS EGYÉNI KIÁLLÍTÁSA LÁTHATÓ.
MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK!
A GALÉRIA A VÁSÁR IDEJE ALATT, CSÜTÖRTÖK-PÉNTEKEN ZÁRVA TART.
Sándor Krisztián festőművész a K&H Csoport alkotói támogatásában részesül
Örömmel tudatjuk, hogy közel száz fiatal képzőművész közül kiválasztották a K&H Csoport alkotói ösztöndíj-pályázat nyertesét: az alkotói támogatásban fél évig Sándor Krisztián, az Inda Galéria művésze részesül.
A K&H Csoport megkezdi mûvészeti gyûjteményének építését, amely szakértõk szerint várhatóan az ország egyik legjelentõsebb kortárs vállalati gyûjteménye lesz majd. A Mûvészet egy jobb, teljesebb világért címet viselõ szakmai koncepció alapján épülõ gyûjtemény pénzügyi alapjait a K&H korábbi mûtárgy-állományának eladása biztosítja. A Kieselbach Galéria aukcióin, valamint a különleges értékesítési módszerként megszervezett online dolgozói árverésen közel száz mûtárgy talált eddig új gazdára, és így mintegy 50 millió forint folyt be erre a célra.
A K&H Csoport kihirdette annak az alkotói ösztöndíj-pályázatnak az eredményét is, amelyen közel száz fiatal képzõmûvész vett részt: az alkotói támogatásban fél évig Sándor Krisztián festõmûvész részesül.
Gratulálunk neki!
AVIVA díj - Benczúr Emese
Örömmel tudatjuk, hogy Benczúr Emese nyerte el az elsõ AVIVA Képzõmûvészeti Díj Közönségdíját.Gratulálunk!
Feltételes jelen - Párizsi Magyar Intézet
Négy galéria (acb – INDA – Videospace – VILTIN) közös kiállítása a Párizsi Magyar Intézetben.
- október 25. – december 9.
Megnyitó: 2009. október 24. (szombat) 16-20 óra
Megnyitja: Jennifer Flay, a FIAC mûvészeti igazgatója
A részt vevõ mûvészek:
acb: Szarka Péter, Halász Péter INDA: Jovián György, Koronczi Endre, Szemzõ Zsófia, Szépfalvi Ágnes Videospace: Németh Hajnal, Sugár János, Szabó Eszter VILTIN: Asztalos Zsolt, Barakonyi Szabolcs, Surányi Miklós
A „Feltételes jelen” kiállítás koncepciója
A kortárs mûvészeket alapvetõen a jelen idejû történések foglalkoztatják, melyek reakciójaként az örökkévalóságnak dolgoznak. A mindennapi életben, a jelen idõben folyamatos a változás: Ausztriában átlagosan 9,2 év után válik el egy házaspár. Egy friss diplomás angol életében átlagosan tizenkétszer fog munkahelyet váltani, abból háromszor alapvetõ új dolgokkal foglalkozni (1). A Földet körül menetrendszerinti légi járatokkal másfélnap alatt lehet körbeutazni, s az interneten percenként több 10 000 új weboldal jelenik meg (4). A folyamatos átalakulások eredményeként gyengül a szociális összetartozás érzése. Ha elsõ ránézésre az individualitás szerepe növekszik is, a változások valódi hatása valójában az identitás elvesztése. A személyes kommunikáció helyett fontos szerepet kap a globális média és az üzletláncok: s ezek veszik át személyiségünk formálását. Ennek következménye, hogy egyre egyformábbak leszünk, s ez nem közösséget jelent, hanem arctalanságot, behelyettesíthetõséget, uniformizálást. A mûvész ebben a folyamatban egy antiglobalista attitûdöt képvisel, és megállítja az eseményeket. A környezetében észrevett személyiség torzító történések helyett gyakran a privát életéhez nyúl − még ha az oly szoros része is a tágabb társadalomnak −, és a személyesség terén keresztül fogalmazza meg a maga globalizmus elleni álláspontját. Pillanatképekbõl egyéni pillanatokat készít, a folyamatokat képekbe, fotókba, mozgóképekbe sûríti. Érzékeny megfigyeléseivel identitásokat fedez fel, és új lehetséges identitás típusokat fogalmaz meg.
A „Feltételes jelen” kiállítás anyagának, mûvészei összeállításának fõ kérdése az volt, hogyan lehet a mûvészetnek ezt az elkötelezettségét közvetíteni. A kiállítást szervezõk − a négy galéria: az acb−INDA−Videospace−VILTIN − a jelen és az idõtlen szembeállítását a sokoldalúsággal és a különbözõ kifejezésmódok párhuzamba állításával érzékeltetik. Az eltérõ médiumok, a különbözõ generációk és szemléletek mind annak a bizonyítékai, hogy a mûalkotás univerzalitása a pillanatnyi „Zeitgeist”-ben a változáson és a megélt pillanatokon keresztül érvényesül.
(1) számok: EU komisszió 2004. (4) DER SPIEGEL 33/2009, 2009. 08. 10., 68. oldal
acb Galéria Szarka Péter az utóbbi években a számítógépet, valamint a Durst Lambda nyomtatási technikát használta, s ezek jóvoltából különösen részletgazdag, kiváló színmélységû, látványos formátumú printeket alkotott. A „háromdimenziós” (3D) szoftverek alkalmazásával nem az optikai képalkotást − tehát a kamerát − helyettesítõ technikát kívánt használni. E programokat virtuális terek szerkesztésére, színek és felületek meghatározására, fények és árnyékok szerkesztésére fejlesztették ki. Szarka ezeket a programokat mint a festészeti képalkotásra alkalmas technikát fogja fel. Témái tájak, enteriõrök, csendéletek. Mûvei érintik a design, a média és a tömegkultúra kérdéseit, és fel is használják azok képi világát. A kiállításra szánt két mûve (Bank, Bátor kismadár) a napjaink emberét körülvevõ mesterséges környezetet ábrázolják, az alkalmazott mediumból, illetve a képi látványból fakadó többszörös oda-visszautalásokkal.
Halász Péter mûvei szintén gyakran merítenek a kortárs környezeti- és tárgykultúra területérõl, amely újra és újra alkalmat ad arra, hogy gondolatokat ébresszen az ember és teremtett környezete viszonyával kapcsolatban. A kiállításra szánt két objekt is korunk emblematikus eszközeit választja alapanyagául: a neont, az üveget, a számítógép tartozékait. A Fénysátor nyilvánvaló építészeti és mûvészettörténeti vonatkozásai mellett az illúziónak a vizuális kultúrában betöltött szerepére utal. Partíció címû munkájában a múlt és a jelen, a szakrális és a profán ütközik a formai megfelelések apropóján.
INDA Galéria Jovián György: A posztkulturális jelenben a hagyományos értékrendek felbomlására, a viszonyítási pontok elvesztésére a mûvész egy saját maga alkotta renddel válaszol. Megõrzi, de maga számára aktualizálja a hagyományos festészet gyakorlatát, szigorú következetességgel, napi rendszerességgel fest, ebben találja meg az állandóságot. Legújabb munkáiban megfogalmazódnak a világon zajló sokirányú (szociális, politikai, ökológiai, kulturális) válságszituáció keltette változások negatív hatásai is. Legújabb sorozatában az ember mindennapjainak „mellékterméke”, a szemét jelenik meg, mint a „földet” beborító új anyag. A lépcsõ (2008-2009) címû mûvén egy alvó hajléktalant − mûvészetében ritka alkalmakkor visszatérõ emberalakot − ábrázol, számkivetetten, az utcán heverve, alig megkülönböztetve egy szemétkupactól. A történet összeért, a festõ az egykori éltetõ mitikus, szakrális közeg helyett most egy rideg, az embert magából kitaszító várost fest fel, sötét, szürkés, barnás tónusokkal. A „Szép új világ” képe riasztóbb, mint valaha.
Koronczi Endre fotósorozatainak, videomunkáinak témái gyakran olyan egyszerû, az életünket meghatározó alapvetõ fogalmak és érzelmek, jelenségek, amelyek beépültek a hétköznapjainkba, éppen ezért aligha gondolkodunk el rajtuk. Ezeket: emberek közötti viszonyokat (a barátság, a szerelem, az ellenségkép), állapotokat (az alvás), tárgyak és természeti jelenségek egymásra hatását vagy átalakulását (a szél, a tenger hullámai) a legkülönbözõbb eszközökkel járta körül. Újra és újra visszatért már elemzett kérdésekhez azért, hogy azokat évek múlva, egy más életkorban újraértelmezze. Az itt látható videomunkája humoros formában mutatja be a vasárnapi apukák viszonyát gyermekeikhez. Ezeknek a hasonló eseményeknek az összevetése azért tanulságos, mert így kiderül, például: az érzelmek meghatározta kategóriáinkat milyen egyéni, sajátságos, vagy általánosítható összefüggések szövik át, és irányítják.
Szemzõ Zsófia médiamûvészként a legkülönbözõbb mûfajokban alkot, készít akvarelleket, rajzokat, mûvészkönyveket, animációkat, fotózik és filmez. Most az utcán megszólított, vagy ismerõsök által ajánlott, számára idegen nõkkel meséltet el egy általuk érdekesnek tartott, velük megtörtént eseményt, amelyet a kamera elõtt mondanak el. A beszéltetett nõk a legkülönbözõbb országok lakói, Párizsban átutazóban vannak, vagy munkát találtak. A kommunikáció ezen módja azért figyelemre méltó, mert a nézõ is bevonódik egy pillanatra egy idegen életébe, részesévé válik a kitárulkozó pillanatnak, a megszólalók alkalmi barátjává válik.
Szépfalvi Ágnes festett-rajzolt képeinek speciális témája a nõi szépség, a nõi szerepek, s a párkapcsolatok összefüggései. A szimbolikus történetbe ágyazott férfi-nõ viszony a fikció és valóság, vagy a filmek narratív képkockái, a saját életének történeteivel olvad egybe. A kiállított rajzok ezúttal is saját és talált fotók, önportrék, családtagok, barátok vagy színésznõk képmásai. A vágyott szépség ábrázolása, a harmonikusan megrajzolt, de feszültséggel telített kép egy olyan távolságot teremt a nézõ és az ábrázolt között, amelyben a szubjektum, a személyiség csupán egy fiktív szerepjáték részének tûnik, és hogy ennek a melodramatikus szerepjátéknak mi köze a valósághoz, azt mindannyian a saját életünk folyásában érezzük.
Videospace Galéria Szabó Eszter: Emberek. Animációk, melyekben antihõsök avanzsálnak hõsökké. Az emberi esendõséget, a hétköznapi élet „kis kínjait”, az emberek vágyait, ezek eredetét és lenyomatait láthatjuk akvarellekbõl megelevenedve.
Németh Hajnal: Air Out. A videó kezdetén J. S. Bach „Air” címû orgonadarabjának elõadását halljuk, miközben a zenei elõadó hátát látjuk egészen közeli felvételrõl. Ahogy a kamera kinyit, és a zenész egy mozdulattal kikapcsolja az orgona levegõpumpájának motorját, a zenedarab szétesik, és fokozatosan átalakul a klaviatúra és a pedálok ritmikus, késõbb csendben végzõdõ zajává. Észrevesszük, hogy a már teljes alakban látható orgonista − elõadásának vonagló mozdulatai által − egy, a gigantikus hangszerhez tartozó, élettelen babára hasonlít.
Sugár János: Ismeri a módszeremet? A videó szüzséje meglehetõsen redukált, egy cselekménysorra fókuszál: egy cirkuszi késdobáló jön be a képbe, felsegíti segédjét a halálkerékre, a nõ elhelyezkedik, a késdobáló koncentrál és céloz, majd kikerül a képbõl. Egyetlen snittet látunk vágás nélkül. A késdobáló legkockázatosabb mutatványa pillanatok alatt lezajlik. Miben is áll módszerének lényege? A kockázatot mi demonstrálhatná jobban, mint egy mozgó célpont? Míg a nézõ szemszögébõl a cselekmény dramaturgiai csúcspontja az egymás után célba érõ kések látványa, addig a késdobáló részérõl abban a pillanatban már minden eldõlt, amikor a ritmusra ráhangolódva elhajítja a késeket. Amikor céloz, a célpont még nincsen ott, a mozgó tárgy mintegy beéri virtuális célpontját. (Tarczali Andrea: Figyelemcsapda, Balkon 04/03)
VILTIN Galéria Asztalos Zsolt: Repeat. Fotósorozat, amely az internetrõl leszedett privát fotóalbumok képeit veszi alapul, és ezeket digitálisan tovább dolgozva egyfajta környezetismétléseket, duplikálásokat hoz létre. A befogadó elõször nem, de késõbb felismeri a zavarba ejtõ identitás-torzítási kísérletet, de szimulakrumokként is kezelhetõek. Asztalos legújabb sorozata egy valószínûtlen világ valóságkísérletét mutatja be. Az anyag egy idõben több helyen való megjelenési formája régóta foglalkoztatja a fizikusokat, és most Asztalos Zsolt is e kérdéshez nyúlt. Amit látunk, az a valóság, avagy annak a tükörképe, analógiája. Ezen gondolatsor illusztrálására a térbeli ismétlõdés és a szimmetrikus tükrözés eszközét használta. A látható világunkban tökéletes szimmetria nem létezik, vagyis az általa ábrázolt szimmetrikus képek nem valóságosak, hanem emberi értelemben véve természetfelettiségre utalnak.
Barakonyi Szabolcs: Tébánya. Ez a sorozat egy valaha jobb idõket megélt bányaváros mûködõképes jövõképpel nem rendelkezõ fiataljainak portréját mutatja be. A fiatalok, akik 2007-ben lettek nagykorúak, a rendszerváltás hajnalán utolsóként születtek meg egy sajátos kelet-európai képzõdményben, a kommunista iparvárosban. Ezek a városok a rendszer kirakatai voltak, mint a megalomán tervgazdaság mementói hirdették a proletariátus abszolútnak hazudott hatalmát. A tinédzserek szülei sokszor munkanélküliek, és az iskola után már õket sem hívja senki és semmi. E településekre az 50-es években tízezerszám költöztették az embereket, biztos jövõt ígérve. A mostani fiatalok a régi világ díszletei között téblábolnak céltalanul. Tágabb hazájuk már az egyén és a piac szabadságát biztosító Európai Unió, szûkebb hazájuk viszont a meddõhányó és a rozsdálló gyár. A történelem tévedése százezreknek hagyott funkciójukat vesztett városokat Kelet- és Közép-Európában. A fiatalok élete e településeken egyszerre megindító és groteszk. A csapdába esett sorsok szívszorítók, és emlékeztetnek, hogy mennyi múlik azon, hogy ki melyik kilométerkõ közelében született. Messzirõl nézve pedig abszurdnak tûnik, ahogy a nyugati divatot és értékeket követõ srácok megpróbálnak normálisan élni egy szabadságot és racionalitást tagadó rendszer rothadó kellékei között.
Surányi Miklós: Közös képek. Surányi legutóbbi sorozatával a magyar mûvészeti élet egy fiktív csoportosulását mutatja be. Egy olyan közösségrõl beszél mûvészeti csoportként, mely részleteiben mutat ugyan kapcsolatokat, azonban az összetartozás virtuális. Az Angel Judit kurátor által inspirált fotósorozat valóságosként dokumentál egy csoportot, annak tagjait és életterének részleteit, oly koherenciát sugallva, hogy az akár létezhetne is. A csoport, képeken keresztül történõ bemutatása tehát többszörösen is fikciós jellegû, amihez további fikciós réteget adott a mûvészek reflexiója a tagok összetételére és egymás képeire vonatkozóan. Ez a csoport nem egy klasszikus mûvészeti group, hanem inkább egy barátságon alapuló közös gondolkodású „szubkultúra”, akik közös mûveket nem igazán hoznak létre, de önzetlenül segítik egymás munkáját. Surányi, figyelve a fotó, mint dokumentációs eszköz erejére, úgy fényképezi modelljeit, tárgyait, hogy azok a fényképeknek köszönhetõen hagynak nyomot; ezek által szilárdítják meg a közösség határait, és az emberek benne elfoglalt helyeit. A portréit prekoncepciók nélkül, frontálisan semleges fényben, az õket összekötõ környezetben fotózza le. Beállításait a közösség tagja által modellálja mindaddig, amíg úgy nem érzi, hogy a kép megfelelõ, a legjellemzõbb.
FIAC 2009 részvétel - Szabó Ádám
Az Inda Galéria Szabó Ádám alkotásaival 2009. október 22-25. között részt vesz a FIAC Nemzetközi Kortárs Művészeti Vásáron.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Cour Carrée du Louvre csarnokban az A21-es pavilonban!
Programunkat az NKA támogatásával valósítjuk meg.