KAZINCZY JÁNOS ANTAL

Kazinczy János Antal
1914, Temesvár – 2008, Violés (Franciaország)

Kazinczy János Antal Temesváron született 1914-ben. 18 éves korában a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa lett. 1935-ben visszatért szülőföldjére, 1938-tól Nagyszebenben élt és alkotott. Korai munkáin erdélyi tájakat és embereket ábrázolt, festészetét ebben az időszakban határozott, szigorú vonalvezetés és visszafogott színek jellemezték. 1947-ben A Magyar Népi Szövetségben kifejtett politikai tevékenysége miatt Magyarországra kényszerült menekülni, ahol 1949-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán kezdett tanítani, ezen kívül tájképek, portrék és csendéletek festéséből élt. Kazinczy az elsők közé tartozott, akiket a forradalom művészileg megihletett, ekkor festett képei Magyarországon több kiállításon szerepeltek. A politika és személyes helyzetének kilátástalansága okán 1957-ben elhagyta Magyarországot; előbb rövid ideig Ausztriában, ezt követően Németországban, majd 1967-től haláláig Franciaországban élt és alkotott.

Művészetét Franciaországban mindinkább a mediterrán természeti formák határozták meg, művei absztrahálódtak, formái egyre elvontabbak lettek. Gondosan komponált táblaképeket és spontánabb víziókat festett papírra, többnyire tussal és tojástemperával, emellett tűzzománc-képeket is készített. Az immár nonfiguratív kompozíciókon eleinte gyakran sötétebb árnyalatú, a 80-as években viszont már tendenciaszerűen világosabb alapon élénk színű, eleven, játékos, geometriájukban vagy foltszerűségükben is organikus alakzatok, és egyenes vagy éppenséggel zabolátlanul kacskaringózó vonalak töltik meg élettel a felületeket. Az absztrakt formákban tájak, töredezett földrétegek, kisállatok, egysejtűek, vízinövények, másutt a csillagos égbolt rejtélyes kékessége, megint másutt egy hangszer teste és húrjai, vagy egy városi pillanat, egy jármű kontúrjában lüktető jelenet sejlenek fel. Kazinczy a 70-es évek végétől kezdve festett faszobrokat is készített. A művész számára természetes átjárás nyílt a festményeken egymás mellé helyezett, vagy rétegszerűen egymásra rakódó síkfelületektől és alakzatoktól a szobrok térbelisége felé: szobrait tekinthetjük egyes motívumai térbe való átültetésének.

2024-ben Magyarországon első alkalommal az INDA Galéria mutatott be nagyobb válogatást a művész 1970-es és 2000-es évek között készült műveiből Felfedezések címmel.

‍