SZABÓ ÁDÁM: CAMELOT? CSAK EGY MAKETT

2015. május 27. – 2015. július 17.

A füst a magyar nyelvben meglehetősen egyértelmű jelentést hordoz, valamiféle éghető anyagnak – az égési hőmérsékleten – a levegő oxigénjével való egyesülése (pirolízis) révén keletkező légnemű anyag. Az angol smoke már gazdagabb jelentésrétegekkel rendelkezik, habár hallatán a köznyelvben a dohányzásra asszociálunk leginkább. A smoke lehet főnév, de ige is, jelenthet égésterméket, de akár ködöt, párát, sőt a kozmoszt is. Jelölheti a kábítószer belélegzését, de zsargonban még a fekete bőrűeket is, sőt mondhatjuk azt is ezzel a rövid szóval, hogy köddé vált, lelépett.

Szabó Ádám pár évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni a füsttel, párával, köddel, mint a tárgyakat, dolgokat átváltoztató anyaggal, ami a szobrászat számára nem a legmegfoghatóbb matéria. Erre vállalkozott a művész, amikor Karlsruhe városának peremére telepített gyárak kéményeiből feltörő füst különös szépségével találkozott. A füstgomolyag egy áthatolhatatlannak, megfoghatónak tetsző szinte szoborszerű tömegként „állt” a város felett a levegőben, a szél által irányba fordulva. Az első mű egy apró monitorba installált „mozgókép” volt, amely intimitásánál fogva a németalföldi miniatűr tájképekhez volt hasonlatos.

Később ez a „Gyár” kilépett a térbe, patinás vasból és egy, a szobrászat anyagaként csak ritkán használt gyapjúból formálta meg a művész. A két anyag így együtt – az időtálló, rideg fém, a hamar elbomló, légies vattafelhő – az ellentétes tulajdonságaik miatt, különös, újfajta vizuális élménnyel szolgálnak, ugyanakkor meditatív objektté is válnak.

Tolsztoj a füstöt a filozófiához hasonlította: „A filozófia, az, kérem, csak füst, gyönyörűen gomolyog, de hamar elszáll...” Szabó Ádám megállítja a múló pillanatot, ha nem is az örökkévalóságnak, de a jelennek.

Az utóbbi két-három évben a füst, a pára, a köd állandó szereplője lett a műveknek, és kiszélesedett a tematika is. Született a kultúrpolitika anomáliáival, a művésztől megszokott fanyar iróniával foglalkozó mű is, Pálya címmel, ami a három, kultúrát irányító nagyhatalomnak a pozícióváltozásait autómárkákkal szimbolizálja. A füst itt a kipufogókból érkezik.

A magánszféra, az emberi kapcsolatok, az érzelmek a Szerelem (H. A.-nak) című munkában fejeződnek ki, ahol egy gyorsan hamvadó cigaretta a modell. „A szerelem csak füst és könnyű pára” – mondja Shakespeare.

A munkák egyre nagyobb volumenűek lettek és Szabó Ádám egész városrészeket készített el, mint terepasztalokat; dolgozott fával, és valóságos égetési folyamatokkal, majd legutolsó munkáiban a kínai tájképfestészet legendás műfajával, a költői szépségű, ködben, párában úszó hegyek, távlatok domborműben való megformálásával foglalkozik.

A szobrok és a fali objektek mellett ezúttal az Inda Galéria Projekt Roomban láthatjuk a művész legújabb mozgóképes munkáit is.

‍