CSILLAGSZÁLLÍTÓ

CSILLAGSZÁLLÍTÓ

2013. november 21. – 2013. december 13.

-„…a művészet a gondolat átalakítása a közönség érzékelhető tapasztalatává.” Ranciére

Meglehet, hogy a Csillagszállítóban egy medveállatka utazik majd, aminek genetikai kódja egészen új dimenziókat nyithat, jövőben akár az emberiség megmentője lehet. Ez a végtelenül egyszerű, parányi állatka bolygónkon szinte egyedülálló módon alkalmazkodik a környezetéhez, ragadozó vagy növényevő létmódra is képes berendezkedni, de megél egy mohán, s a sarki mélytengerekben és a Himalája magasföldjén is otthon van. Egy példánya már bizonyította, hogy az űrutazás sem okoz különösebb problémát számára, hiszen durván mínusz 200-tól plusz 150 Celsius-fokig hibernálja magát, amit az ő esetében kriptobiózisnak hív a tudomány, akár száz év múlva is újraéled, ha a körülmények éppen kedvezően alakulnak a számára.

Az Inda Galériában Martin Henrik kiállításán ennek a parányi lénynek egy – (abszurd gondolat) a diktatórikus hatalom által dotált kreatúrákhoz hasonlóan a jövőnek állított – az eredeti méretének sokszorosára növelt, de még így is plüssmackó nagyságú monumentuma látható fekete gránitból.

A művész – szokásához híven – továbbra is gondosan megtervezett művészeti koncepcióját járja körül, folytatja az „űrkutatást” földi műtermében. Ezennel még elmarad a művészről készült ülő Buddha kilövése az űrbe, ami a művészi pálya jövőbeli horizontján lebeg, de új enigmatikus objektekkel bővül a repertoár. A bolygónkba becsapódott aszteroidák eredményeképpen Kráterreliefek tűnnek fel a kiállításon, amelyek apró 3D-s lentikuláris magjukkal világítanak. S rejtélyes műszerek, idegen eredetű talált tárgyak között itt van a Holdnövény, amelynek kifogástalan finomságú márvány ágai között a módfelett „konform” medveállatka bizonyára megfelelő életteret találna.

Martin tárgykollekciója, ámbár könnyed játéknak tűnik, de a művek legjellemzőbb karakterisztikája a belefektetett hatalmas mennyiségű, módszeres munka, s ennek kifejeződéseként az óramű-pontosságú kidolgozottság.

Jacques Ranciére Esztétika és politika című művében beszél a mai művészetben jelenlevő munka fontosságáról, amely ezáltal a nem mindennapi gyakorlatnak tűnő tevékenységet egyrészt demisztifikálja, másrészt ezzel különíti el a nem művészettől. „Az »érzékelhető előállítása« hipotézisében – mondja – a művészeti gyakorlat és külső megjelenítője, tudniillik a munka között lényegi kapcsolat van… A művészet kultusza a munka (történelmi) eszméjéhez kapcsolódó képességek újraértékelését feltételezi.”

Muladi Brigitta

A kiállítás az NKA támogatásával jött létre

‍