Elmés játékok; Játékos elmék
2007. április 11. – 2007. május 18.A játék eredetileg az életben előforduló valóságos cselekvések elpróbálgatása. Gyerekként felnőttet játszunk, felnőtt élethelyzetekkel, felnőtt tárgyakkal. Felnőttként pedig sokszor szívesebben játszunk gyermekünk játékaival, mint ők.A játékok mindig valamilyen allegorikus kapcsolatban állnak élethelyzetünkkel. A játék próbára teheti problémamegoldó képességünket, megmutatja, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni váratlan helyzetekhez.Életünk során számtalanszor kell új és új szabályokhoz igazodnunk, amiben nem mindig leljük örömünket. Játék közben olyan szabályokhoz alkalmazkodunk, amiket önként vállaltunk, amikor elkezdtünk játszani. Éppen ezért az, hogy mit és hogyan játszunk a legbelsőbb énünket mutatja meg. Ki ne élte volna át a játék öröme mellett a sokszor heves indulatokba torkolló izgalmat, amit az esetleges nyerés vagy vesztés kimenetele okoz. A játék változatossága gyönyörködteti az elménket, a „társas” játékokban az ellentétek harmóniáját élvezhetjük.Játszhatunk eszközök nélkül, egymással, mindennapi cselekvéseinkkel, szavakkal, számokkal, gondolatokkal. És persze léteznek olyan játékok, amelyeket tárgyakkal játszunk. Ám nemcsak maga az eszköz a játék, hanem az is, amit teszünk vele, ahogy használjuk. Sokatmondó lehet, hogy mit tartunk játéknak. Játék számunkra egy gyöngysor, a ruhánk, saját szobánk, egy számkombináció. Vagy a túlélőjátékot játszanánk? Kihívjuk magunk ellen a váratlan helyzeteket? És mindezt hol? Élőben vagy a virtuális képernyőn?
A játék komoly dolog. Ha játszol velem, játszol az elmémmel, közel engedlek magamhoz.
Az Inda Galéria kiállításán Farkas Zsófia szobrászművész, Gesztelyi Nagy Zsuzsa festőművész és Takács Szilvia szobrászművész munkáiban élhetjük át a művészek által szabadon értelmezett, megvalósult játék csodáját, hétköznapi „játékaink” gazdag képzeletvilágát.
Parádi Judit művészettörténésza kiállítás kurátora
VISSZA