Szenteleki Gábor
1978, Körmend
Szenteleki Gábor 2005-ben fejezte be tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Festményein az embert ábrázolja. Jellemző rá, hogy egy-egy megtalált, megragadott motívum évekig foglalkoztatja, a bennük rejlő kifejezési lehetőséget sorozatokon keresztül bontja ki különböző méretű festmények, vagy akár hímzőkeretbe feszített tondók során.
Szenteleki korábbi, túlfűtött érzelmekkel és feszültséggel teli, szürreális, mozgalmas, gyakran barokk festészet jellegzetességeit mutató figurális festményein az alakok mozgásában és arckifejezésében tetten érhető kifejezőerőt, az érzelmek megjeleníthetőségének kérdéseit kutatta. Idővel képeinek főszereplői egyszerűsödni, absztrahálódni kezdtek: arcnélküli, megnyúlt, lekerekített formákká váltak, torz testrészgubancokká redukálódtak. Fókuszában továbbra is az emberi test áll, de immár meglehetősen eltérve a hagyományos ábrázolástól.
Legújabb ciklusain ez az egyszerűsödés szinte a végletekig fokozódik. A képeken megjelenő „testek” nem testrészletek, hanem olyan önálló entitások, melyek az emberi test érzetét keltik. Azt vizsgálja, hogy a figurális ábrázolás és az absztrakció határán egyensúlyozva, minimális festői eszközt használva hogyan lehetséges mégis megjeleníteni az embert. Otthon című sorozatának darabjain mintha emberbőrbe bújt, archetipikus, nyeregtetős házakat látnánk, a Modulok címűn a protagonista kockává egyszerűsödik, s egyéniségét, egyediségét immár csupán egy-egy apró részlet tárja fel: „emlékek lenyomatai, napégések nyomai, sebek, szeplők, elpirulások vérbő foltjai keltik életre a beléjük rejtett embert.”
Szenteleki Gábor 2011-ben elnyerte Csongrád Megye Önkormányzata díját és különdíját, valamint a Fővárosi Önkormányzat Művészeti Kuratóriumának párizsi ösztöndíját (Cité Internationale Des Arts, Paris) is. 2017-ben Maticska Jenő díjat kapott.
