Nagy Barbara
1976, Szentendre
A szentendrei Új Művésztelepen alkotó Nagy Barbara művészeti érdeklődésének középpontjában a látás mibenléte, a vizuális érzékelés természete, a fény képteremtő ereje és az ezekkel összefüggő filozófiai kérdések állnak.
Rendszerint metszett, feketére festett fatáblákat készít. Művei elhelyezhetők a monokróm festészeti hagyományban, de a 20. századi nonfiguratív művészeti irányzatok nyelvezetéhez és formavilágához is szoros kapcsolat fűzi őket. Nagy Barbara „Fény-Képei” nem ábrázolnak, hanem – ahogyan ő maga fogalmaz – „megvalósítanak”. Ritmikusan tagolt kompozícióinak geometrikus vagy éppen organikus formáit a képek háromdimenzióba nyitott felületén vissszaverődő fény, illetve az attól elválaszthatatlan idő teszi láthatóvá.
A fény és a fekete szín paradox kapcsolatát is kutató művek a festészetet alapjaiban meghatározó kérdésekről szólnak, de vizsgálódása kiterjed a műalkotások létének alapvető kérdéseire is: munkái koherensen magukban hordozzák az olyan művészetet érintő kulcskérdéseket, mint hogy mitől válik egy tárgy műalkotássá, honnantól válik egy kép, egy gesztus művészetté, valami másnak, többnek a kifejezőjévé. Ez a látványon túlmutató, esztétikai indíttatású érdeklődés pedig időnként elviszi őt a legkülönfélébb médiumok irányába is, legyen szó installációról, videóról, konceptuális munkákról, illetve tus-, szén- vagy ceruzarajzokról.
Nagy Barbara tagja a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületnek a Fiatal Művészek Stúdiójának, a Vajda Lajos Stúdió Kulturális Egyesületnek, illetve a MAOE-nak.
