.Lovas Ilona
1946, Budapest – 2021, Budapest
Lovas Ilona művészete már a hetvenes évektől kitűnt a kortársai közül – elsősorban grandiózusságával, lendületességével. Műveiből mindig a teremtő akarat végtelen szabadsága áradt, ami a politikai elnyomás éveiben különösen felemelő volt. Az alkotás metamorfózisában a megfoghatatlan és megérinthetetlen reagálás megjelenítése, az anyag transzcendens jeleinek felerősítése, a föld ég felé törekvő felmutatása egyaránt meghatározóak Lovas Ilona műveiben és alkotói nézőpontjában. Jellemző tárgyai, anyagai, képi megjelenítései alkotásaiban szimbólumokká vagy szimbolikussá válnak, hogy mindig képesek legyenek a jelenlét megidézésére, az itt-és-mostbani jelentésadásra. Maguk az összetevők akár archaikusnak is nevezhetőek, a legtermészetibbek és legtermészetesebbek, ahogy a föld, a fa, a búza, a papírmassza, az üveg (-lap és -szál), meg a tisztított marhabél, a fonal, a damilszál, a drót, a vászon, a batiszt. Műtárgyaiban beárnyalódik az örök idő, rejtőzködve, szóvá nem alakítható jelekkel felvillan, hogy felemelje a nehéz, súlyos anyagokat: akár áttetsző hártyaként válnak műalkotásokká, és puszta anyagként mind lefelé gravitálnának, ha nem Lovas Ilona műtárgyainak alkotó anyagai lennének, ebben a mivoltunkban azonban megteremtik a felfelé mutatás terének erejét és idejének tágasságát. Az anyag alakíthatóságában, a metamorfózis mindennapi jelenségében és összetettségében az egységet, egyfelé tartást állítja elénk, a látható felületeken, anyagokban rétegződő láthatatlant. Lovas Ilona nagyon is érinthető, tapintható matériát formál meg sokszor döbbenetes megérintettséget kiváltó tárgyakká, álló és mozgó képekké, művei az emberi lét alapkérdéseinek kikerülhetetlenségéről gondolkodtatnak el, és jelenlétre szólító kapcsolódásáról az egységhez és az Egyhez. – részlet Bálványos Anna írásából a Lovas Ilona munkásságát bemutató könyvből (Lovas Ilona. INDA Galéria, Budapest, 2022)
