2016. szeptember 10. – 2016. november 11.
A nagy érdeklődésre való tekintettel a kiállítást meghosszabbítjuk.
Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor közös művei a 90-es évek első feléből
megnyitó: 2016 szeptember 10. 6 óra
megnyitja: Bencsik Barnabás kurátor
A kiállítás a „Folyamatos átmenetek – Tényfeltáró beszélgetések és pop-up kiállítások a’90-es évek kortárs művészetének meghatározó szereplőivel” című sorozat része az ACAX szervezésében
a kiállítás látogatható: 2016 szeptember 10 – október 29.
Volt egy időszak 1991 és 1995 között, amikor Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor a politikai-kulturális-társadalmi átalakulások kellős közepén megteremtettek maguknak egy olyan privát érzelmi-, intellektuális- és alkotói teret, amelyben szétszálazhatatlanul fonódtak egymásba a kreativitást tápláló energiák legkülönfélébb forrásai. A másik alkotó individuum gondolkodásmódjának, észjárásának megismerése iránti vágy a szexuális vággyal, a kísérletező, felfedező kíváncsiság a szellemi és érzelmi korláttalanság kísértése a tárgyalkotás felszabadító és örömteli késztetésével.
Ennek a néhány évig tartó intenzív művészi, alkotói szimbiózisnak, a közösen megformált művészi látásmódnak és a közösen létrehozott műveken keresztül tárgyiasult közös identitásnak a megnevezése TAVATE, ami a két művész egymástól kölcsönösen névcseréjéből képzett betűszó, mely ugyanakkor – hogy az individuum személyes és nyilvános dimenziói teljesen elmosódjanak –, lányuk második neve is.
A kiállításon bemutatásra kerülő fotó sorozatok, tárgyak és egyedi fotókönyvek hűen követik ennek a felfokozott érzelmi és szellemi állapotban végigélt időszaknak a dinamikáját, a kreatív energiák áramlásának irányait, a fekete-fehér fotóval, mint kimeríthetetlen experimentális potenciált jelentő médiummal kísérletező művészi stratégia izgalmát.
„Folyamatos átmenetek – Tényfeltáró beszélgetések és pop-up kiállítások a’90-es évek kortárs művészetének meghatározó szereplőivel”
Nyilvános beszélgetés-sorozat az ACAX szervezésében egy korszakról, amiről mostanában kevés szó esik.
Generációk nőttek fel a rendszerváltás óta, akik a társadalom folyamatos átmeneti állapotának közegében hozzászoktak a reflektálatlan múltnélküliséghez és az állandósult jelenidőhöz. Ez a beszélgetéssorozat arra tesz kísérletet, hogy megszólaltassa azokat a művészeket, akik aktív résztvevői és alakítói voltak ennek az időszaknak, és lehetőséget akar teremteni arra, hogy némi távolságból újra felidézve műveket, eseményeket, a művészek megfogalmazhassák viszonyukat életük egy meghatározó időszakához. A kapcsolódó pop-up kiállításon olyan művek kerülnek a közönség elé, amelyek vagy akkor sem, vagy azóta nem voltak láthatók. A beszélgetéssorozat által megidézett közelmúlt személyes elbeszélései, impulzusokat szeretnének adni ahhoz a kollektív erőfeszítéshez, ami nélkül a jelenlegi helyzetünk sem lesz megérthető.