STOYANOV, KAMEN: KÍNAI RAP ÉS MÁS TÖRTÉNETEK
STOYANOV, KAMEN: KÍNAI RAP ÉS MÁS TÖRTÉNETEK
2009. május 27. – 2009. július 3.
Kamen Stoyanov (1977) Bécsben élő, bolgár születésű művészként munkáiban gyakran foglalkozik az identitás, a migráció, a történelmi meghatározottság, a társadalmi és kulturális kommunikáció kérdéseivel, úgy, hogy ösztöndíjasként az adott ország társadalmi, művészeti, kulturális viszonyait közvetlenül ismeri meg. A városi köztereket és az építészeti környezetet kiállítási térként, fotóinak témájaként használja, és ütközteti a jelenkori vagy az örökölt kulturális viszonyokkal, szokásokkal. Provokatív és ironikus műveiben a kulturális élet valódi résztvevőit és saját magát szerepelteti, és hozza helyzetbe.
A műfajokat szabadon használja és keveri, egyaránt otthon van rajzban, fotóban és videofilmben.
2001-ben állított ki először a bécsi MAK-ban, ahol ma tanít. 2003-ban meghívást kapott Harald Szemann Blut & Honig, Zukunft ist am Balkan (Méz és vér, A jövő a Balkánon van) című kiállítására, tavaly részt vett a Manifestán. 2005-ben megkapta a Bécsi Akadémia Díját, 2007-ben a Viennafair MUMOK Díját, Lipcsében az Európa Jövője Díjat.
Budapestre az INDA Galéria meghívására érkezett 2008-ban, majd a Budapest Galéria rezidencia pályázatát nyerte el három hónapra, amelynek végén a Stúdió Galériában rendezett egyéni kiállítást. Az ott bemutatott videó folytatását láthatjuk az INDA Galériában. A mű témája a műkereskedelem, ahol a vevőjelöltek úgy keresik a számukra megfelelő alkotást, hogy nem látják. A Budapesten készült videóban Spengler Katalin és Somlói Zsolt a Kisteremtől chaten keresztül vásárol meg egy művet.
Pekingben hasonló történetet kreál, és egy sms-ben lezajlott képeladást „rap-esít meg”. Az elküldött sms-ekből készült dalszöveget két kínai zenésszel komplett videoklippé dolgozza át Artzone-Timezone címmel.
Emellett az Indában fotók, és egy szabadkézi rajzos story board is látható lesz, amely egy valóságos, nem kevésbé szarkasztikus humorral előadott történetet mesél el egy taxiban, ahol több művész és egy galériás utazott.
Kamen Stoyanov bemutatkozása az Inda Galéria életében egy fontos állomás, először látható önálló kiállításon egy nemzetközi jelentőségű fiatal kortárs képzőművész.
Megnyitó szöveg
Kamen Stoyanov személyében egy igazi nomád képzőművészt ismerhetünk meg, aki az utazásai során sajátos nézőpontjai szerint „közvetít, tudósít” olykor az adott ország vizuális kultúrájáról, ideológiai állapotáról, a hatalom emlékműveiről (mint korai bulgáriai fotósorozatában) vagy a művészet és a piac kapcsolatáról. Megfigyeléseit a városi nyilvános köztereken végzi, ahol kommunikál és rögzít. Saját tapasztalataiból merítve erősen foglalkoztatja a kulturális identitás, amelynek formái a kapitalizmusban egyre fokozódó „népvándorlás” okán válik „témává”. Ennek szenteli az említett rajzsorozatot, amelyhez a műinstalláció centrumába helyezett idézet a kulcs: „...a múlt utóhatásaként él tovább az egyházban ma is a cirill ábécé. A „szovjet polgárok” azokat a betűket használják, amelyeket egykor Bizáncban. A szerbek és a bolgárok ugyanezt a kulturális terhet cipelik magukkal, amit a lengyelek és a csehek már nem. Ahogy az ősapáik áttérése a római katolikus hitre, a latin ábécé is Róma ajándéka.” az idézet forrása: Frederik Bodmer: The Loom of Language (A nyelv bölcsője), Zürich, 1944 (Die Sprechen der Welt, Parkland Verlag, 1985)
A rajzinsatllációban az elvándorlás, a helykeresés két alternatíváját állítja szembe egymással, az egyik amelyet ő képvisel: a belehelyezkedés az adott viszonyokba, az aktuális problémák felismerése, résztvevőként, művészként a jelen kérdéseinek felvetése, a figyelem felkeltése… a másik az örökölt kultúra konzerválása, kívülállás, zárványban való lét, amely itt a nyelvi különbségek fenntartásából ered. Walter Benjamin ismert írásában (A műalkotás a technikai sokszoríthatóság korában) azt írja, hogy „a tömegművészet megjelenésével a művészet kilép a rítusból és a hagyományból” és ez teszi aktuálissá. A hagyományból való kilépés azonban egy összetett problémakörbe helyezi a műalkotást. Ennek az új helyzetnek a kérdéseit járja körül a művész.
Erősen foglalkoztatja a műalkotás − mint áru – bonyolult összefüggésrendszere. Ennek a tematikának több művet is szentel, a legújabb adta a kiállítás címét: Kínai rap. A szöveget az sms-ben zajló eladás alapján írta, a zenét a két kínai zenészszereplő komponálta hozzá. Ebben a nagyon egyszerűnek látszó, élvezhető, a mai progresszív zenei ízlésnek is megfelelő munkában számos, akár egy művészeti tematikájú közgazdasági értekezésben szereplő fogalmat fedezhetünk fel. A művészet által létrehozott produktum használható-e, vagy esztétikai értékkel bír? Össze lehet-e egyeztetni a művészetet − amelyet szubjektív törekvések, önmegvalósítás, érzelmek, sajátos logika, belső törvényrendszer irányít − a piaci viszonyokkal. Lehet-e a közgazdasági szférában a művészetet értelmezni? És egyáltalán a művészeti piaci igényeket mi alakítja? Újdonság, szokatlanság keresése? Hagyományos értékek? Közízlés? Kereslet? Művészeti tendenciák? Milyen információk alapján vásárol a gyűjtő? Meghatározza-e az ő értékelését a mű? Vagy csak a művész/mű referenciái? Lehet-e a nem látható paraméterek alapján műalkotást venni? A mai aktualitásban a mű, mikor lép ki „mint esztétikailag meghatározott tárgy” kategóriából? Lehet-e egy gondolati mű piaci áru?
Szorosan ehhez a kérdéshez kapcsolódik két másik munka. Az egyik a „das Ende vom Ende ist noch nicht beendet” (A vég vége még nem végződött be) című, a másik egy még kevésbé észrevehető alkotás, ugyanis ezen a művön csak egy szignó látható alapként pedig a fotópapír mintázatának fotója.
Stoyanov önreflektívnek nevezhető munkája – ami némileg „kilóg” a kiállításból − a salzburgi szállásának fotósorozata, ugyanis nem jellemző rá a saját környezet bemutatása, vagy a személyesség. Ez a nulladik széria (a legelső a tervezett koncepció alapján) is inkább szól a „művész” identitásának problémájáról, a kultúra nomádja gondolatról: mint egy szociológiai látlelet, teljesen érzelemmentesen mutatja be a meghívott művész eme ideiglenes lakhelyét. Ez a szenvtelenség egyébként is jellemzi, aminek külső jegye a vizuális minimalizmusra való törekvés.Összefoglalva, Stoyanov itt kiállított munkáit meghatározza a fennálló társadalmi rend és a hagyományok (több értelemben), a személyesség − nyilvánosság, személyes tér −, köztér viszonya, a művész helyzetének vizsgálata, a kapitalizmus és a művészet ellentmondásos kapcsolata, kiemelve az érték és a mű összefüggését.
Muladi Brigitta művészettörténész
