KOÓS GÁBOR: GAZING INTO DARKNESS // A SÖTÉTBE NÉZEK

KOÓS GÁBOR: GAZING INTO DARKNESS // A SÖTÉTBE NÉZEK

2024. február 7. – 2024. március 14.

Az INDA Galéria szeretettel meghívja

KOÓS Gábor: Gazing Into Darkness // A sötétbe nézek

című kiállításának megnyitójára 2024. február 7-én, szerdán 18 órára az INDA Project Roomba.

A kiállítást megnyitja: Fehér Dávid, művészettörténész

2023 őszén nyílt Székesfehérváron, a Szent István Király Múzeumban Koós Gábor azonos című – Gazing Into Darkness // A sötétbe nézek – kiállítása, ahol egy helyspecifikus installáció épült fel legújabb festményeiből, amelyeket Junichiró Tanizaki japán író Az árnyak dicsérete (In Praise of Shadows) című írása ihlette. A Szent István Király Múzeum Országzászló téri kiállítóhelye jellegzetes tetőablakai miatt egy rendkívül világos tér, és ez – a Tanizaki esszéjében kifejtett gondolatok szerint – nagyon nyugativá teszi. A fény a mennyezeten elhelyezkedő 24 ablakon keresztül jut be a térbe – ez a 24 ablak központi szerepet kapott a székesfehérvári installációban. A tér fényességének ellensúlyozására Koós egy olyan felületet helyezett a fénnyel, azaz az ablakokkal szembe, ami a lehető legnagyobb mennyiségű fényt volt képes elnyelni. Radikális gesztus, amely felvetette, hogy miként változhat meg egy teljes tér aurája.

Az INDA Galéria projekszobájában most nyíló kiállítás ennek a tárlatnak egy izgalmas adaptációja, amely egyben kísérlet is arra, hogyan működnek ugyanazon festmények a tér, és ezáltal a fények megváltozásának hatására.

//////////

„A 24 ablakot tollal puha papírra rajzolom. A toll nyomokat hagy a papíron, s azokból így nyomatokat tudok készíteni. A nyomtatás után a rajzolt ablakokat a létező legsötétebb festékkel, a japán Musou feketével festem át. Ezzel a gesztussal, hogy a tér fényességét ellensúlyozzam, egy olyan felületet helyezek a fénnyel szembe, ami a lehető legnagyobb mennyiségű fényt képes elnyelni. A nyomatokkal ugyanazt a kísérletet hajtom végre, mint magával a térrel, csak ezúttal egy festmény a médium. Egy apró ecsettel pontról pontra átfestem a kép fehér részeit ugyanazzal a sötét festékkel, hogy kitöröljek belőle minden fényt. Ezzel a gesztussal más minőséget adok a fekete festéknek, amelyet az elmúlt 15 évben nyomtatáshoz használtam: szürkés, szinte fénylő ezüst lesz. A kiállítótérben a szinte minden fényt elnyelő, feketére festett rajzok mellett a falakon láthatók a nyomatok fekete-fehér és befeketített verziói is.

Japán hagyomány az ohaguro, a fogak befeketítése. Ennek nyomán ezeket a befeketített nyomatokat ohaguro festményeknek nevezem. Az ohaguro mint szokás kialakulásának egyik fő oka, hogy a koromfekete tárgyakat évszázadokon át rendkívül szépnek tartották. Az pedig természetes, hogy az emberek minél közelebb akartak kerülni ahhoz, amit szépnek tartottak – gondoljunk csak bele, ma a fogfehérítés számít teljesen elfogadottnak.

Meggyőződésem, hogy elkerülhetetlen szembenéznünk a sötétséggel és az árnyakkal. Azáltal, hogy magunkhoz engedjük, elfogadjuk őket, és velük vagyunk anélkül, hogy fény által le akarnánk győzni őket, megszelídülnek, és barátokká válhatunk. Meglátom a szépséget a sötét szobában, a legsötétebb árnyékokban, amelyek aztán új minőséget adnak annak, amiről azt hittem, hogy a lehető legsötétebb.”

/////////

Koós Gábor 2012-es diplomamunkája a sikeres Budapest Diary sorozat, amely nagyméretű fametszeteket és azok dúcait installálja és értelmezi egy műalkotásként. Ezekre épült az emlékezéssel foglalkozó, tematikusan is szerves egységet alkotó Souvenir sorozata, amelyben a művész életnagyságú, háromdimenziós objekteket hoz létre frottázs technikával. Ezen munkáival 2014-ben nem csak a hazai Az év grafikája díjat, de a Miskolci Grafikai Triennálé díját és az egyetemi éveinek lezárását követő években a Derkovits Gyula Ösztöndíjat is elnyerte. Koós 2019-ben az USA Diary sorozat You’re both brown, they won’t notice the difference című munkájával elnyerte a Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálé Európa díját. A művész a régióban és azon túl is aktív, jelentős rezidencia-programokon vett részt és neves intézmények tereiben állított ki (Banská St A Nica Contemporary, Selemecbánya, Szlovákia; Meetfactory, Prága, Csehország; PROGR Art Center, Bern, Svájc; Kunststiftung, Baden-Württemberg, Stuttgart, Németország; Budapest Galéria; Bruseum, Graz, Ausztria; Museum Moderner Kunst Karnten, Klagenfurt, Ausztria; Olomouc Museum of Art, Olomouc, Csehország). Munkái fontos magán- és közgyűjteményekben is megtalálhatók, a Budapest Diary sorozat a Ludwig Múzeum gyűjteményének része.