HINTERLAND

HINTERLAND

2012. szeptember 26. – 2012. november 9.

Párizsban 1929-ben jelent meg Max Ernst korabeli „képregénye” a La femme 100 têtes/100 fejű nő, ami angol fordításban 100 Headless Woman/100 fej nélküli nő formában terjedt el. Az André Breton előszavával 1000 példányban kiadott könyvben Ernst fametszetei, magazinokból származó képek, enciklopédia-illusztrációk tették vizuálissá a művész maga írta fiktív sztoriját.

A szürrealizmus a miszticizmusával, „eroticizmusával”, kritikus és humoros hangvételével, a katolikus dogmákkal való szembeszegülésével és nem utolsósorban a szétzilált képi asszociációival és új technikáival (kollázs, frottázs stb…) hatalmas sokkot keltett a világban.

Ferenczy Zsolt eddigi munkái is a „klasszikus” szürrealizmus alkotásait tekintették forrásuknak, de mostani kiállítása egyenes párhuzamba állítható Max Ernst említett művével.

A Hinterland című kiállítás nemcsak a kortárs művészetnek ad egy pofont, azzal, hogy az esztétikum ellenében kínál fel „egyéb” megoldást, hanem szarkasztikus humorral épít be a műveibe egy valódi régészeti leletet (VI. századi koponyát), amely ugyanolyan zavart okoz a nézőben, mint Max Ernst enciklopédia illusztrációival, amelyek a könyvében keveredtek a fiktív/áltudományos metszetekkel.

A szerelem és a szépség örök, végtelenül szentimentális szimbólumait, a rózsaszirmokat lefagyasztott formában állítja ki – egy üveg akváriumban lassan kiolvadnak, majd nagyon hamar az enyészeté lesznek… A virágok Ferenczy saját kertjéből származnak, amelyeket tavasz óta gyűjtöget.

A sztori röviden egy korunkban felébresztett előember története, aki szerelembe esvén a házasodás sztereotípiáit próbálja magáévá tenni. A festmények azt a pillanatot kapják el, amikor a múltból előtűnt majomszerű lény az idők folyamán egyre fogyó női formákra szabott hófehér esküvői ruhába próbálja beletuszkolni állatias testét. Ebben az apró mozzanatban a hollywoodi eredetmesék áradatának (feltámasztandó dínók, klónozási kísérletek, az antropomorf földönkívüliek) kritikája éppúgy benne van, mint a szépségről alkotott sztereotípiáink és a romantikaigényünk feletti ironizálás.

A kiállítás címe – Hinterland/Hátország – megint csak szarkasztikusan utal az otthon ambivalens jelentésére. A mai értelemben vett migráció, amely a kolonializmustól, a gyarmatosításokkal kezdődően átértelmezte az „anyaföld” jelentését és erősíti az embernek a „másik valóságba” való vágyakozását, az ősök és az eredet folytonos keresését – minden lehetséges formában.

Muladi Brigitta

‍