HÁZON KÍVÜL
HÁZON KÍVÜL
2015. február 11. – 2015. március 6.
Gwizdala Dáriusz, Szakál Éva és Tettamanti Ádám – az AMAHÁZ művészei – kiállítása
A kiállítást megnyitja Cséka György esztéta 2015. február 11-én (szerdán) 18 órakor.
Kurátor: Muladi Brigitta művészettörténész.
„…,a művészeti ágak elkülönítése, kölcsönös függetlenségük, esetleges hierarchiájuk kérdése elveszíti minden jelentőségét. Van ugyan valami, mi közös a művészetekben, egy közös probléma. A művészetben, a festészetben éppúgy, mint a zenében, nem formákat kell reprodukálni, vagy kitalálni, hanem erőket kell befogni.” Gilles Deleuze
Az Inda Galériában szinte már hagyomány, hogy évről évre fiatal, pályakezdő művészeket mutat be év eleji kiállításán. Ezúttal három olyan művészre esett a választásunk, akik az Amadeus Alapítvány Alkotóházában dolgoznak, a pár éve sikeresen működő rezidencia programjában vesznek részt, ezúttal a „házon kívül”. Gwizdala Dáriusz, Szakál Éva és Tettamanti Ádám, különböző stratégiákkal indul neki a művészlétnek, de talán abban közösek céljaik, hogy a hagyományos műfajok (szobrászat, grafika, festészet) megújítására, feloldására, „kikönnyítésére”, határainak tágítására tesznek figyelemre méltó kísérleteket.
Gilles Deleuze: Francis Bacon. Az érzet logikája című könyvéből a Megfesteni az erőket fejezet kezdő sorait nemcsak azért idézzük fel, mert épp aktuálisan elérhető új művészetelméleti olvasmány, hanem mert a 80-as években indult és ma is tartó tendenciát, aktuális helyzetet írja le a művészetben, vagyis azt, hogy az önállóságukat elvesztő formák, témák, műfajok, stílusok egymástól messze eső területek egymásra vetülése éppen történik, ahogy ezen a kiállításon is.
Gwizdala Dáriusz – amellett, hogy aktuálisan klasszikus Thonet székek és fogasok színesre festett darabjaiból készít objekteket, s werkfilm jellegű videókkal együtt állítja ki – a digitális grafikát is alapjaiban formálja át a saját elképzelései szerint. Ezúttal, mint egy rajtaütésszerű szociológiai felmérés lerajzolt eredményét, műanyaglemezekre nyomtatott 10 színes printet mutat be barátai táskájának kiborított tartalmáról, amik mint egy különös személyiségrajz és pillanatnyi vagyonindex jelennek meg.
Szakál Éva már nem kérdez rá a geometrikus, absztrakt vagy ábrázoló festészet mibenlétére, tiszta problémáira, hanem egy felületen belül is természetes eleganciával keveri a módszereket, s ötvözi a color fieldet a realizmussal, a digitálisan előállított motívumokkal vagy szürrealista elemekkel. A merész képépítésnek és motívumhasználatnak a legnagyobb eredménye az, hogy a mixek így alig hasonlítanak már látott képekre, s egészen egyedi hatások jönnek létre.
Tettamanti Ádám „grafikai lapjai” egy különleges tarot kártya sorozatot alkotnak, amelyek az éppen napjainkban eltűnő kultikus hely, a Moszkva tér egy, a google-n talált fotója alapján készültek. A 22 építészeti környezetben elhelyezett figurát ábrázoló lap egymáshoz illesztve alkotja a tér komplett látképét, mintegy a Tarot filozófiáját, a „nagy teljességet” illusztrálva. A másik két kiállított egység a spontán keletkezett jegyzetfüzetlapokból rendezett „ikonosztáz”, valamint kisméretű olajképek szürrealisztikus sorozata.
Muladi Brigitta
