ELFELEJTETT EMLÉKEZET

ELFELEJTETT EMLÉKEZET

2006. október 11. – 2006. november 4.

„Az emberek léte a visszaemlékezéseinkben csak látszólag tűnik paradox koncepciónak. mit is jelenítsünk meg az emberekről mint objektív igazságot? egy variánst? pletykát? családi legendát? vajon rendelkezünk-e még valamivel?”Bruno Schultz

Az emlékezet külön lenyomat mindenkiben, annyira saját, hogy természetével ellentétes dolognak tűnik az a próbálkozás, ami közös emlékeinket feszegeti.A közös emlékezetet, tapasztalást, a mindenkiben ott élő képeket, hangokat, illatokat, formákat, amelyek nemtől, kortól, identitástól függetlenek.

Tagadhatatlan azonban, ha a nyilvános társadalmi életteret tekintjük, hogy a „jungi” közös emlékezet elferdült verzióinak virágkorát éljük, ahol a „közös múlt, közös emlékezet” kifejezések kommunikációs fogása nem ereszt a markából. Emiatt még nem kell leírnunk és elfelejtenünk ezt, csak szembesülni azzal, hogy a navigáció, a kiválasztás nehezebben fog menni a ránk zúdult sok kollektív kép között.

A világ számos híre, újdonsága, mindig átalakuló információja mellett, meg kell szűrni melyek azok a közös tudások, amelyek valóban megérdemlik a kitörölhetetlen címkét emlékezetünkben.

Ahhoz, hogy karban tartsuk emlékezetünket, újra kiemeljük azokat a cselekvéseket, amelyek valóban közös tudást képviselnek, amelyek az emberi jelenlétet bizonyítják az emlékekben, nem kell mást tenni, mint tudatosítani őket. Megfigyelhetjük környezetünket, hogy összefüggéseit feltérképezzük, kiragadhatunk olyan jelképeket, akár magát a nőt és a férfit, amelyek minden időben, minden generációnak ugyanazokat a dolgokat mondják, mindvégig szem előtt tartva az emlékezet - legyen közös, vagy egyéni, női vagy férfi, élő vagy elfelejtett - mozgatórugóját, magunkat.

A kiállításon részt vevő képek megidézik a kultúrákon átívelő közös képeket, jelek formájában, az érzéki tapasztalás kitörölhetetlen látványát, az intim emlékezet apró szeleteit, az emlékezés leghétköznapibb formáját, a meghitt pillanatokat megragadó

fotó-életképeket, amelyekben részévé válhatunk egy másik ember emlékeinek.Az értelmezés sokféle lehet. a galéria terében élő képek rövid etűdök és nemsokára közös emlékeink.

Parádi Judit művészettörténész, a kiállítás kurátora

‍