ANYAGI ÜDVÖZLET

ANYAGI ÜDVÖZLET

2010. október 20. – 2010. november 12.

Az Angyali üdvözlet keresztény fogalma Fáskerti Zsófia értelmezésében Anyagi üdvözletté alakul át, de alapjaiban nem változik meg, hiszen egy szobrász tevékenysége is a „megtestesülés misztériumának” az „igézetében” zajlik, itt „csak” annyi történik, hogy az angyal, vagy a galamb (?) képében a művész jelenik meg.

Fáskerti Zsófia műveiben az embernek a fogyasztói társadalomban bejárt kényszerpályájáról sajátos, egyedi formanyelvet teremtve beszél, az ott tapasztalt végtelen ellentmondáshalmaz felett ironizál, „az elidegenedett létállapotunkról” összetett szimbólumokban gondolkodik. Váratlan képzettársításai, meglátásai frissé és szorongásmentessé teszik a viszonyulásunkat életünk e problematikus területeihez.

Hatáselemeit olykor a pop-arttól, a koncept szobrászattól veszi, de a tárgyak többszintű jelentésekkel, és ál-talált tárgy jellegükkel a mai művészeti diskurzusok legaktuálisabb és legegyedibb törekvései között foglalnak helyet, hasonlóan, mint Erwin Wurm, vagy az Atelier van Lieshut csoport munkássága.

A + 20 % ajándék, a Hagyományos mosószer, a Barbi és a kuporgó mérlegen címében is a reklámhadjáratok végtelen banalitását figurázza ki, ahogy egyik első műve, a Nyugati buddha, vagy hétköznapi megvilágosodás is, amely tulajdonképpen egy anti-buddha: „A szoborban Kelet és Nyugat találkozik össze, reflektálva arra a folyamatra is, ahogyan a nyugati fogyasztói mentalitás Keletre, a keleti tanok pedig Nyugatra áramolnak. Ez utóbbiak azonban többnyire elpopularizálódott szinten integrálódnak a nyugati civilizációban, a felületesség és pózolás formájában jelenve meg. …A fejre húzott bevásárló zsák alatt »sötét« van, nem pedig »megvilágosodás«.”

A Csendélet simogatógéppel egy, a kommersz kereskedelmi kampányok kész átverés show jellegű haszontalan, fiktív tárgyaira utal. A mű egy rózsaszínre festett asztali lámpa képében jelenik meg úgy, hogy a búra helyén a szobrász keze látható, de vigyázat, csalás az egész, semmi sem az, aminek látszik, és a művész számos jelentést adott neki: „Azt gondolom, a simogatógép az emberek gépekhez való viszonyára is reflektál, ahogyan életünkben a gépek és a kellékek kezdenek esszenciális fontossággal bírni. Ugyanakkor a pótszerekre az élet minden területén növekvő igény kritikája és a boldogságpótló találmányok szimbóluma is ez a gép.”

Fáskerti mondanivalójának kinyilvánításához minden lehetséges szimbólumot felhasznál, nem kíméli egyetemes, emblematikus jelképeinket sem. A Milói Vénusz kétségtelenül a világ legismertebb antik szoborműve. 1820-ban Milo (Milosz, Melosz) szigetén egy helyi földműves kiásta, majd rövid ideig rejtegette az i.e. IV. századi parosi márványszobrot, amit aztán egy tengerésztiszt eladott az akkori törökországi francia nagykövetnek, aki XVIII. Lajosnak ajándékozta. A király a Louvre gyűjteményének adományozta, s azóta is ott látható. A 220 cm magas karok nélküli alak a női szépség szimbólumává vált, s a mai napig különböző összefüggésekbe kerül, metamorfózisokon megy át. Néhány hónappal ezelőtt egy kis színes hír járta be a világsajtót arról, hogy egy New Jersey-i család jégből készült Milói Vénusz szobrát fel kellett öltöztetniük, mert a házuk előtt elhelyezett aktszobor láttán lakótársaik mélységesen felháborodtak. A bikini felső és a strandkendő aztán maivá és erotikussá tette az addig „csupán” az antik szépségideált kifejező szobrot.

Fáskerti Zsófia Inda Galéria-beli kiállításán a Vénusz a mai nő-kép alkotott véleményét fogalmazza meg szélsőségesen merész formában. A Torzó formája és a nemes márvány anyag, valamint a hagyományos faragási procedúra a klasszikus szépségideál hatásmechanizmusát felhasználva, de a sérült nőiségről beszél, emellett a ráhelyezett és letört műpénisz egy összetett jelentést kölcsönöz neki. A művész megfogalmazásában: „Érdekes kérdésnek tartom, hogy a szobor rendszerén belül ez a »szerkezet« egy felcsatolt dolog, vagyis konkrétan nem tartozik a női testhez. Viszont más szemszögből nézve, mivel mindkettő márványból van kifaragva, mégsem távolítható el róla. Azt gondolom ez a nőalak valójában nem tud igazán sem nő lenni (a »műpénisz« miatt,) sem pedig férfi, mivel a pénisz le van törve, vagyis egyfajta köztes állapot diszharmóniáját éli. Szerintem a jelen korban a nőiség, a nők ebben a helyzetben vannak. Mivel ez egy XXI. században készült női torzó, ezért elsősorban a jelen kor nőjéről alkot képet.”

Az Anyagi üdvözlet című kiállítás a fiatal szobrászművész első egyéni kiállítása az Inda Galériában; legújabb munkáin túl áttekinti az elmúlt évek törekvéseit is, és számos meglepetéssel szolgál.

Muladi Brigitta művészettörténész

‍