Csáky Marianne, Kicsiny Balázs: Szereposztás - Csáky Marianne és Kicsiny Balázs kiállítása

Kényszer vagy választás, megmutatkozás vagy rejtőzködés, az identitás megtalálása vagy éppenséggel elfedése – Csáky Marianne és Kicsiny Balázs munkáiban a szerepjáték, a szerepek és szereplők kiválasztása kulcsmotívum, illetve következetesen alkalmazott, ugyanakkor a mindenkori témának megfelelően folyamatosan alakuló eszköz. Módszer a műveikben megfogalmazott kérdések vizsgálatára. A mostani közös kiállításon, a galéria strukturálisan megosztott, különálló tereiben két markánsan eltérő hang szólal meg egymás mellett, s mutat fel bizonyos pontokon egymással is dialógusba hozható magatartás-, szerep- és identitásmodelleket.

Az archív beállított családi fotón a szobában ülő, a gyermekét dajkáló Madonnát játszó anya (Csáky: Időugrás – Madonna, 2008), valamint az időtlen térből menekülni próbáló, ám a biliárdasztal sarka által a térhez és a helyzethez szögezett Münchausen (Kicsiny: Anthem, 2013) esetében például eredetileg allegorikus figurák sajátítódnak ki, idéződnek fel (meg?) az eredeti kultúrszerepükből magukkal hozott konnotációikkal és a művésztől az adott szituációban kapott szerepükkel.

Míg Kicsiny Münchausene és a szobában szerencsétlenül landolt, ételhordóval a karjukon érkezett ejtőernyősei (Kicsiny: Temporary Resurrection, 2010) a világ különböző pontjain gazdagodtak szemantikailag – illetve más és más jelentésrétegeik mutatkoztak meg erőteljesebben – az adott térben és kontextusban New Yorktól Londonon és Brüsszelen át a Finnországbeli Turkuig és Budapestig újraépítve, addig Csáky a hetvenes évek eleji családi filmfelvétel helyzeteit játszatja újra kínai művészekkel (Csáky: Delete, 2010), a személyiséget építő emlékképek közül olyanok után kutatva, amik esetleg kultúrákon át is értelmezhetők, illetve azt vizsgálva, mely ponttól archetipikusak a személyes és kisközösségi emlékezet elemei.

A szereposztás Kicsiny Balázs alkotásaiban meghatározó elem. Műveinek szereplői szocializációs kényszernek engedelmeskedő vagy arra kényszerített alakok, akik szerepüket a kiállító tér terében játsszák. Ezt a teret Kicsiny társadalmi mezőként értelmezi, ahol a szereplők különböző magatartásformákat modelleznek a teljes azonosulástól a kétségbe esett menekülésig. A szereplők testét teljesen elfedik a szerepjátszás kellékei, ennek ellenére olyan időben és térben tesznek kísérletet a szerepjátszásra, amelyben a kísérlet eleve kudarcra van ítélve…

A sok éve kultúrnomád, Távol-Kelettől Nyugat-Európáig élő Csáky szerepeket választ, megfigyel és szerepeket oszt, újra játszik és újra játszat. A jelenbeli sziluettalakként a múltba visszahelyeződő szereplő, azaz a későbbi én révén az időn átívelően, a kelet-európai szerepeket újrajátszó távol-keleti művészek játéka által pedig térben és időben kitágítva értelmezi új és új kontextusokban az identitást építő, a jelenbeli ént alkotó emlékképeket. Vagy ha úgy tetszik, megfordítva: új és új környezetekben (Local Everywhere project) vezeti vissza alaptípusokig, keresi és lokalizálja az identitást meghatározó elemeket.

Kozma Zsolt