Az egész mozgása
2014. szeptember 10. – 2014. október 22.A kiállítási projekt a kortárs képzőművészeten belüli művészeti stratégiákat ötvözi a mozgás lehetőségeivel. A művészek egyrészt a szállítás témáját dolgozzák fel, mint a kiállítás elkerülhetetlen részét, másrészről pedig a politikai és társadalmi közegben való mozgás strukturális lehetőségeinek határát vizsgálják kritikus szemmel. A művészek vagy elindítják a mozgás eseményeit, vagy pedig személyesen vesznek részt bennük. Némelyik projektben a művész teste maga a tárgy, mely végighalad a térben akár egyedül, akár más tárgyakkal. A műalkotások központi témája a személyes részvétel és az akadályok leküzdése.
Aldo Giannoti például az Állandó nap (Constant Sun) című művében egy autóval a kiállítás megnyitójától kezdve a finisszázsig egy hónapon keresztül minden nap mozgásban van. Az osztrák meteorológiai központ (ZAMG) mindennapos utasításait követi, hogy a lehető legnaposabb helyeken fordulhasson meg Európában, folyamatosan változó helyzetéhez képest legfeljebb 500 km-es körzeten belül. Készített egy fantáziarajzot, miközben a boldogságot kereste Európában, a galéria pedig egy térképen követte nyomon az útját.
Zuzanna Janin és Kamen Stoyanov két külön autóval indult el, hogy Varsó és Szófia között pont félúton találkozzanak egymással, valahol a román-magyar határ közelében. Magukkal hozták otthonról egy asztal két felét. A kettészelt asztalt a helyszínen rögzítették egymáshoz, majd leültek mellé beszélgetni a sötét éjszakában. Az anyanyelvükön próbáltak társalogni az utazásról, művészetről, határokról és nyelvről.
2012-es Die Sonne war nicht Zeuge című munkájában Esther Kempf szinte hangtalanul hajt végig a Los Angeles-i Mulholland Drive-on. Első pillantásra minden hétköznapinak tűnik: két fényszóró, két hátsó lámpa, és egy megvilágított rendszámtábla jelöli leegyszerűsítve az autót. Valójában az autónak csupán szimulákrumát látjuk, egy átépített kerékpárt. A videofelvételt David Lynch Mulholland Drive című filmjének nyitójelenete ihlette, melynek zenéje ezt a videót is aláfesti.
Nicolas Muller 2014-es Névtelen (Untitled) műve szintén nagy kihívás, melyben a művész egy galéria makettjét gyalog viszi el hazája és Európa legmagasabb pontjára, a Mont Blanc-ra.
Myriana Todorova a végtelen transzformáció meghatározhatatlan tárgyait alkotja meg: “Hordozható tárgyaim a részvétel és együttműködés eszközeiként szolgálnak, melyeket ismételten lehet széthajtani, elcsavarni, húzni és átállítani, becsomagolni és kicsomagolni, elraktározni vagy kiszállítani.” Az átalakulásra nyilvános helyen és a galéria privát szférájában egyaránt sor kerül. A mű a csoportos szállítás feszültségét jeleníti meg. A művész festményekre is átülteti szállítási tapasztalatait.
Földgömb (Globe) című 2011-es animációjában Keller Diána nem csak a földgömböt, hanem a környezetét is mozgásba hozza.
Fanni Futterknecht egy ellentétes helyzetet mutat be a kiállításon. A kiállításra készített új művében egy szöveget szaval el, mely nem fizikai mozgásról szól, hanem az elmében lezajló mozgásokról, amíg a tárgyak mozdulatlanok. BLUES című videójában egy alakot látunk lufikkal a kezében, melyek végül elrepülnek. A lufik hangjegyekké rendeződnek egy kottasoron, különféle dallamokat jelölve. Az alak és a tárgyak kapcsolata az elmeállapot metaforájaként értelmezhető. Az illuzórikus közeg és a vetítés anyagtalansága a festmény állandóságát ellenpontozza.
VISSZA