Csáky Marianne: Talán-térben
2013. április 11. – 2013. május 10.

Csáky Marianne jelenleg Brüsszelben él és dolgozik. Éveken át hosszú hónapokat töltött Koreában és Kínában, ahol kiállításokon, rezidencia programokon vett részt, előadásokat tartott, és egyetemen tanított. Számtalan médiummal dolgozik a fotótól és videótól kezdve a szobrászaton, rajzon keresztül az installációig. Közelmúltban művei olyan rangos kiállítóhelyeken voltak láthatóak, mint a VOLTA Show (New York), Changdong Art Studio Seoul (Korea), OrganHaus Art Space Chongqing (Kína), Mingyang Art Centre Shanghai (Kína), ArtParis (Franciaország), Viennafair (Ausztria), valamint a Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet, és a VideoSpace Galéria. Művei számos magán- és közgyűjteményben megtalálhatóak, többek között a Lila és Gilbert Silverman-gyűjteményben (Detroit, USA), Yoko Ono gyűjteményében (New York USA), Arturo Schwarz gyűjteményében (Milánó, Olaszország), vagy a Dunaújvárosi Kortárs Múzeum gyűjteményében.

„Az elmúlt mintegy tíz évben olyan vizuális rendszereket igyekeztem létrehozni, sok esetben családi fotók és családi filmek manipulálásával, amelyekkel az emlékezet, a személyes narratívák folyamatos átírása, tehát a pszichikai valóság változásai és az identitás összefüggéseiről tudok a vizualitás szintjén gondolkodni. Az utóbbi években folyamatosan úton voltam, Koreában, Kínában, Belgiumban dolgoztam. Mindig új helyeken, új emberek között éltem az ottani hétköznapokat, amelyek egyben az én fesztelen hétköznapjaim is voltak. Hiszen az a mód, ahogyan én tudtam kapcsolódni az emberekhez, az volt az én otthonom. A kiállításon bemutatott fotómunkák, bár vizuálisan egységesnek tűnnek, kétféle minőségből épülnek fel. Azokon a helyeken készültek a képek, amelyeket, ha átmenetileg is, de otthonomnak tekintettem. A környezetemet fotóztam, a tőlem függetlenül létező valóságában. Ezekben a jelenetekben helyeztem el, pontosabban fészkeltem be, utólag a saját és családtagjaim nevének kezdőbetűit, mint hatalmas kő vagy beton tárgyakat. A betűk anyaga az időre utal, arra, hogy az, aki most vagyok, az sok-sok eseménynek, történetnek, emléknek, és mindezek átírásának, újraértelmezésének az eredménye, vagyis mindannak, amit átéltem. A 2008-ban készült öt bőrfalvédő nagyon fontos kezdete volt az identitásról való gondolkodás új fejezetének, ezért kerültek most ide az új munkák közé. Ezeken régi családi fotók alapján lenyúzott bőrökre rajzoltam családi jeleneteket. A gyerekeket, magamat és a bátyámat nevünk kezdőbetűjével helyettesítettem. Míg dolgoztam, az identitásnak egy olyan fajta értelmezése formálódott meg bennem, amely nem azon alapul, hogy milyen vagyok, és ki vagyok önmagamban, hanem, hogy én vagyok a szubjektuma azoknak a történeteknek, kapcsolatoknak, amelyekben élek. Vagyis a kontextus, a kapcsolataim határoznak meg, nem a tulajdonságaim.” Csáky Marianne

VISSZA