AKA, Erik Binder, Szemző Zsófia: Képkapcsolatok - Gyermekszemmel
2009. március 25. – 2009. április 18.A kortárs magyar művészetben gyakori az a látásmód, amit a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009-es hívószava – Gyermekszemmel – felkínál. Számos fiatal foglalkozik ma is a primer művészi megnyilvánulás, játékos forma vagy struktúra spontán (vagy annak látszó) kifejezésével. Az Inda Galéria kiállítása ezúttal három, egymástól távol működő, és nagyon eltérő módszerrel dolgozó fiatal művészt kapcsol össze a Gyermekszemmel jegyében. Már hagyomány, hogy a tavaszi fesztiválra egy-egy külföldi művészt is meghívunk, aki ezzel a magyar művészekkel kontaktusba kerülve mutatkozik be, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a későbbiekben a galériával együtt dolgozzon. A Pozsonyban élő, az USA-ban és Ausztriában nagy sikerrel kiállító Erik Binder a gördeszkás, rapper szubkultúrában él, a grafittik stílusában fest, csorgat festéket kartonra, s ezzel peremhelyzetben lévő alkotói megnyilvánulásokat közelít a magas művészethez. Pszichedellikus vásznai víz alatti világokat, a világegyetem színes látomásait képezik le, legújabb fotói meghökkentő képzettársításait teszik láthatóvá. Erik Bindert a szubkultúrákban élők mindennapjairól, emberi kapcsolatokról szóló érzékeny videoművészként és kreatív, minden elképzelhető anyagot felhasználó játékos, asszociatív installációiról is ismerhetjük, amelyekből szintén bemutat néhányat az Inda Galériában. AKA-t (A. Király András) is a public art, az utcaművészet érdekli, de az ő munkái hatalmas léptékben megszerkesztett, az óriásplakátokkal konkuráló falfestmények, padlódíszek. A kiállítás kapcsán két eltérő műtípus valósul meg. Az egyik egy, az Inda Galéria lakóépületének belső udvarára készítendő public art mű (a kiállítás után is megmaradó) szőnyegmotívum, és installációk, amelyek a galéria terében lesznek láthatóak. AKA munkamódszere szerint asszociatív úton, hétköznapi tárgyakat lényegít át, mely nyomán keletkező táblaképszerűen elkészített festmény-installációk formájában valósul meg, jelen esetben például egy konyhaasztal, amelyen szürreális események történnek. Szemző Zsófia 2008-ban végzett a MOME Vizuális kommunikáció szakán, a kiállításra helyspecifikus alkotást tervez, ami egy interaktív fali tábla, amelyet személyes történetekké összeálló sokdarabos akvarellsorozat részelemeit feldolgozó kis képek alkotnak. A fiatal művész könnyed, levegős képekben örökíti meg szubjektív, szürrealisztikus látásmódját. Narratív alkotásai köznapi történésekről, dolgokról beszélnek egy-egy szimbolikus tárgy, figura megfestésével, mint például fésű, egy cserép virág, állatalakok, egymással kapcsolatba kerülő emberek. Szemző Zsófi idén Párizsban egy nemzetközi animációs filmkurzuson vesz részt ösztöndíjjal, s a kiállított művet ott készítette. A kiállítással egy időben gyermekprogramokat szervezünk egy múzeumpedagógus vezetésével, amely újdonság az Inda Galériában.
AKA a „szőnyegét” a belső udvarban április első napján kezdi el felfesteni, amelyet a kiállítás záróeseményeként készülünk átadni a ház lakóinak.
AKA (A. Király András) – Nappali – szőnyeg2009. április 1-18.
A koncepció: „Tipikus, hogy a belvárosi gangos házak lakói sivár, szürke betonteret néznek a függő folyosókról, ahol egykor szőnyegporoló állvány állt. A Király utca 34.-ben (az INDA Galériának otthont adó ház belső udvarán) a csupasz, komor geometrikus osztatú betonelemek látványa késztetett arra, hogy a belső udvart »szobává« változtassam egy nagy szőnyeggel, a legegyszerűbb módon,felfestve. Többféle tervet készítettem, a szőnyegporoló (prakker) sematikus ábrázolásának ismétlésével létrehozott szőnyeg mintára. A porszívó megjelenése óta prakkert egyre ritkábban használnak az emberek, ezért ez a public art alkotás tulajdonképpen emléket állít az eltűnőben lévő tárgynak is. Szerintem ez a műalkotás elég sokrétű: kiemeli a teret a hétköznapiságból, a mandalaszerű mű a belső udvart relaxációs térré alakítja, a nappalik hangulatát idézi fel. A szőnyeg a házzal és lakóival együtt installációt alkot, mely a letámasztott biciklik, kukák, szőnyegporoló állványok által folyamatosan átalakul, a lakók a tér használata közben saját ízlésük és »koncepciójuk« szerint változtatják, »továbbépítik«. Ezáltal a public art mű interaktívvá, közösségteremtővé válik. A műből videomunka, performansz, akció-dokumentum is készül, amennyiben a lakók ebben is együttműködnek. Ezek a kapcsolódó művek a »szőnyegen« történő spontán vagy megszervezett szőnyegporolást láttatják, rögzítik.” AKA
Muladi Brigittaművészettörténész, a kiállítás kurátora
VISSZA