Fekete tojás(ok)
2008. május 28. – 2008. június 20.Amikor Hans Arp verse, a Fekete tojások íródott, az irónia, a humor, a groteszk, vagy a szürreális fogalma a maitól jelentősen eltérő tartalommal bírt. A posztmodern filmek és irodalom azóta messze túlszárnyalta a 20. század eleji művészek fantáziáját.
Az Inda Galéria kiállításán olyan alkotók művei láthatók, akik ma is a ráció elvetésével, a vízió, az álom, az irrealitás területére merészkednek, és az abszurditás, a normáktól való eltérés válik a központi tematikájukká. De hogyan tér el a kezdeti elképzelésektől a szürreális (valóság feletti, sur=felett), amelyet André Breton 1924-es, A szürrealizmus manifesztuma című röpiratban így határozott meg: „A szürrealizmus a gondolkodás diktátuma az értelem ellenőrzése nélkül, és túl minden esztétikai vagy optikai kérdésen. Azaz: az álmok, sejtelmek, látomások világát fölébe helyezi a valóságnak, hisz az álom mindenhatóságában, a freudi lélekelemzésnek abban a tételében, hogy az álmok igazabb világunkat, őszintébb énünket jelentik… Le kell ráznunk a racionalizmus logikai bilincseit, a társadalmi és szexuális tilalmak erkölcsi bilincseit, a «jó ízlés» és az «illem» esztétikai bilincseit, egyszóval a lelkiismeret, a kritikai szellem és a nyelv bilincseit, és fejlesztenünk kell fogékonyságunkat a szokatlan és a csodálatos iránt, mert csak így válhatunk képessé, hogy felfogjuk az addig figyelembe nem vett, okkult erők megrendítő jelentkezését a hétköznapok világában.”
A kiállító kortárs művészek, ha nem is Breton pszichikai automatizmusa jegyében dolgoznak, de mindannyian átlépik a józan logika határait, egyikük sem szakít a konkrét ábrázolható valóság elemeivel, de olyan képzettársításokat hoznak létre, amelyek túllépnek a valóságon, és bizarr, fantasztikus, meghökkentő, egyedi világot teremtenek. Az alkotók a legkülönbözőbb technikákkal dolgoznak, így a műveik – a táblaképektől a videoinstallációkig izgalmas mediális mixet alkotnak a galéria tereiben.
Muladi Brigitta művészettörténész, a kiállítás kurátora
VISSZA