Silentium
2008. január 23. – 2008. február 15.A realizmus hallatán azt gondoljuk, hogy problémamentes művészettel van dolgunk, az a benyomásunk, hogy mivel minden a szemünk előtt van, értjük, pontosan tudjuk, mit ábrázolnak, hiszen reálisak. Szabó Ábel realista képei láttán mégsem gondoljuk, hogy mindent látunk, és mindent értünk, inkább a képekben, a magától értetődőségben elrejtett titkot érzünk, a megismerni vágyás titkát… A festő nem bízik abban, amit lát, nem ábrázol, hanem értelmez. Átértelmezi a látottakat, meg akarja ismerni és ismertetni velünk is a valóság képét, azt a képet, amit nem feltétlenül szeretnénk meglátni… Szabó Ábel művészete – kissé elhasznált szóval – intellektuális (és közelebb áll Chiricóhoz, mint Richard Esteshez). A festő minden látszat ellenére megtartja magának a jogot arra, hogy minden értelemben szubjektív képet fessen. Képkészítési eljárására, a kezdőpontban, a téma kiválasztásakor nyugodtan bevethetjük a varázsszót: konceptuális… És ha végigpörgetjük az ismert hiperrealistákat, akkor ez nyilvánvaló, mondhatni általános jelleg, ami miatt minden festő „első blikkre” felismerhető… A látképek és városképek gyakran rejtenek társadalomkritikai élt, szociológiai érdeklődést, mint ahogy a fotóművészetben már megszoktuk, de Szabó Ábel városi látképeibe még egy csavar be van építve. A sohasem néptelen utcákat ábrázolja egyetlen ember nélkül, mint pl. a Rákóczi út legforgalmasabb kereszteződését… Az INDA Galériában legújabb sorozatát láthatjuk. A Silentium cím a csendes szemlélődésre utal, ami a festő munkájának előfeltétele.
Muladi Brigitta művészettörténész, a kiállítás kurátora
VISSZA